Rizsázzunk!

Egy egér? (főztünk, só-liszt gyurmát)

Rizsázzunk

2013. Nov. 18.

Hozzászólások (0)

Egy kis konyhai kaland, másképpen. 🙂

Napok óta hajtogatja a 2 éves, hogy gyurmázzunk. A nyáron kapott bolti gyurmát rég leamortizálta. Nem volt nehéz, pár nap alatt kiszáradt, a dobozában…

Szóval mértünk, kevertünk, főztünk. Bő 10 perc alatt egy rugalmas, de nem túl nyúlós, jól formázható gyurmát kaptunk, ami ráadásul mentes mindenféle műanyagtól. Zseniális. Eddig a pont-pont-vesszőcske ember rajzolásán is gondolkoznom kellett, de lehet, hogy nem is vagyok olyan béna? 🙂

solisztgyurmaeger osszevont

 

Hozzávalók:

1 bögre liszt
1 bögre víz
1/3 bögre só
1 ek. olaj
1 csapott ek. szódabikarbóna
fél tk. citromsav

A hozzávalókat egy nagyobb lábasba mértük, majd melegíteni kezdtem a közepesnél kicsivel gyengébb lángon. Folyamatosan kevergettem. A citromsav és a szódabikarbóna találkozása miatt elég erőteljesen habzott az elején, de ez rendben van. Néhány perc után el is tűnt a hab. Nem mértem az időt, de nagyjából 5 perc után elkezdett sűrűsödni. Még pár perc melegítés és főzés után meg is állt benne a fakanál. Nekem kicsit csomós maradt, meg nem is állt össze teljesen, úgyhogy hagytam kicsit hűlni, majd kézzel simává gyúrtam.

Zacskóban, vagy dobozban, légmentesen lezárva sokáig megtartja a nedvességét.

Forrás: Ökoanyu tökéletes filléres gyurma receptje (Nők Lapja 46. szám)

solisztcsiga

Innen is szemezgethettek

A májkrém - legyen házi

Rizsázzunk

2013. Jun. 11.

Hozzászólások (0)

Nem eszünk sok kész cuccot. Hébe-hóba veszünk felvágottat, gyári kolbászt. Konzervet szinte soha nem lát a kamránk, kivéve mondjuk a paradicsompürét, vagy az olajos halakat. 
Évek óta készítünk mi magunk kolbászt. Megvan a kipróbált, jól bevált recept, a család meg jó nagy ahhoz, hogy hónapokra elegendő mennyiséget begyúrjon, betöltsön. 
Ma az Anya spórol blogra tévedtem, és amíg Rozi aludt, kicsit kutakodtam ott. Így találtam rá egy jó kis házi májkrém receptre. Meg is csináltam. Annyira egyszerű, hogy azt hiszem a bolti májkrémektől is elköszönünk, a zabpelyhes kekszhez hasonlóan.
Hozzávalók:
20 dkg csirkemáj
1 kisebb fej vöröshagyma
4 ek. tej/húslé (egyik sem volt épp itthon, sima csapvízzel helyettesítettem)
só
fekete bors
majoránna
2-3 el. kacsazsír/zsír
füstölt szalonna (az eredeti recept húsosat ír, de nekünk most épp csak füstölt csemege szalonna volt itthon. Püff neki 🙂 )
mustár ízlés szerint
A serpenyőbe tettem a kacsazsírt, a felkockázott szalonnát és a vöröshagymát, majd megpirítottam. Rátettem a megmosott, feldarabolt csirkemájat, frissen őrölt fekete borssal, majoránnával fűszereztem és készre sütöttem. Kicsit meg is pirítottam. 
Sóztam (ezúttal alaposan el… higgadtabbnak kellett volna maradnom), majd botmixerrel pépesítettem, de azért nem bébiételesre, kisebb májdarabok maradtak benne. 
Viszlát fémdoboz, viszlát szalonna bőrke. Viszlát ipari szalonna.
U.i.: kis keresgéléssel rengeteg májkrém receptet köp ki magából az internet. Érdemes kutakodni. A No Salty (is) tele van velük. 🙂

Innen is szemezgethettek

Bodzaszöröp (ahogyan egy kedves barátom hívja)

Rizsázzunk

2013. Jun. 11.

Hozzászólások (0)

A tavalyi szörp megbuggyant. És ettől majdnem én is. Szépen indult a barátságunk, középtávú, virágzó kapcsolatnak ígérkezett. De kiderült, hogy csak egy hirtelen egymásra erjedés volt…
Tavaly új recepttel próbálkoztam, gondoltam mi baj lehet belőle. Lett. Közel 5 liternyi szörpkezdemény landolt a főváros csatornarendszerében…
Idén visszatértem a jól bevált régi használati utasításhoz. Nem cicóztam, megint a már megszokott recept szerint főztem egy jó savanykás bodzaszörpöt. A fele már el is fogyott. Két verziót csináltam: az egyik adag teljesen mentes minden téliesítéstől (semmilyen tartósítószer nincs benne), a másik befőzésnél használtam szalicilt, ugyan magába a szörpbe nem tettem, csak két fólia közé, amit a kupak alá raktam. Mindkét esetben száraz dunsztoltam is, persze. Jó pár napig pihentek a szörppel teli üvegek egy vastag törölközőkkel bélelt hűtőtáskában, amire még a tetejét is rázártam. Most tényleg nagyon biztosra mentem.
Hozzávalók (2 liter szörphöz)
25-30 db bodzavirág (fontos, hogy teljesen kinyílt, egészséges virágok legyenek)
2 liter tiszta csapvíz
2 kg finomítatlan nádcukor (cukorbetegeknek gyümölcscukor, esetleg nyírfacukor, de az kissé drága mulatság)
10 dkg citrompótló vagy citromsav (igen, 10 DKG, de ha soknak találjátok, nyugodtan csökkentsétek a mennyiséget, akár a felére is)
1 zöld citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen
2 citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen)
Fontos! Ha nem kaptok kezeletlen citromot, mindig hámozzátok meg, és úgy szeleteljétek fel.
Tipp 1.
Ne nagyon szedjünk bodzát az M7-es melletti bokrokról, ha csak nem vagyunk oda az ólomért és egyéb nehézfémekért, amik egy forgalmas út mellett beszerezhetőek. Ha sehol máshol nem találunk bodzát, fájdalmasan, de mondjunk le a házi bodzaszörp készítéséről.
Tipp 2.
Csak kosárba tegyük a leszedett virágokat. Ha nem akarjuk, hogy egy halom fura szagú, bebarnult virág maradjon a hófehér tányérokból, soha ne rakjuk zacskóba azokat. Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat…
Tipp 3. 
Próbáljuk meg olyan óvatosan leszedni a virágokat, mintha alvó gyerek lenne a háznál. Azaz, fontos, hogy a lehető legtöbb virágpor a virágom maradjon. Ollóval dolgozzunk.
Tipp 4.
Fejjel felfelé próbáljuk meg a kosárba tenni a virágokat, így még biztosabb, hogy marad is benne virágpor, mire hazaérünk a szajréval.
Most, hogy kiokoskodtam magam és kéretlen jó tanácsokkal is elláttam mindenkit, jön a bejegyzés érdemi része. 🙂
A virágokat a nagyobbik kuktánkba tettem. Felengedtem 2 liter vízzel, beleszórtam a citrompótló/citromsav felét és hozzáadtam a vastagabb karikákra vágott citromokat is. Rázártam a kukta fedelét és 1 teljes napig hagytam ázni. Néha óvatosan átkevertem.
Másnap leszűrtem a levet. Egy nagy szűrőbe steril gézt tettem, ezen keresztül öntöttem át egy másik fazékba a bodzalevet. A gézben maradt virágokat és a citromokat még jól bele is csavartam a lébe. Hozzáöntöttem a cukrot és közepes hőmérsékleten főzni kezdtem. 40 percig főtt, folyamatos kevergetés mellett. Oké, nem volt teljesen folyamatos, mert közben Rozi azért kevert-kavart a lakásban, a konyhában, még az erkélyre is kijutott valahogyan…
Menet közben a szörpöknek szánt üvegeket alaposan kimostam szinte már forró vízzel, majd ecetes meleg vízzel is kiöblítettem mindent, így tutira tiszták lettek.
Valamikor a teljes főzési idő felénél (vagyis kb. 20-25 perc elteltével) a maradék citrompótlót/citromsavat is beleszórtam és így főztem tovább. Eléggé zavaros tud lenni a bodzalé a főzés elején, de mire elkészül, kitisztul.
A főzési idő vége előtt pár perccel az üvegeket forró vizes tepsibe állítottam, hogy a szörp érkezése előtt legyen idejük kicsit akklimatizálódni. Magyarán: így biztosan nem repednek szét a forró szörptől. Tölcséren át szinte teljesen teletöltöttem az üvegeket. Azonnal rázártam mindre a kupakokat és mentek a dunsztba. Azt hiszem legalább 4 napig feléjük sem néztem.
A cukor és a száraz dunszt bőven tartósítja annyira a bodzaszörpöt, hogy az jó néhány hétig (akár 2 hónapig is) eláll. Biztonsági játékos vagyok: betettem a szörpös üvegeket a hűtőbe.
Extra tartósítás:
Ha valaki szeretné, hogy ősszel, esetleg télen is legyen bodzaszörp a kamrában, a következőt próbálja ki. A második befőző körben, mielőtt az üvegeket lezártam és a dunsztba tettem, kettéhajtott celofán közé késhegynyi szalicilt raktam, amit aztán az üvegek szájára helyeztem és így zártam rá a kupakokat. Ez azért jó, mert így a szalicil nem kerül bele a szörpbe, viszont kinyírja az esetleg bekerülő, a levegőből érkező kis genya gombákat, amik a szörp megpimpósodását (kulturáltan fogalmazva erjedését) okozzák.kesz_bodzaszorp

Innen is szemezgethettek

Francia epres lepény. Vagyis szamóca, tehát francia szamócás lepény...

Rizsázzunk

2013. Jun. 10.

Hozzászólások (0)

…  uhh, ne ragozd Cookie, mert meghülyülök.

Na szóval. Az utóbbi időben több értekezést is olvastam arról, hogy az átlag ember jótékony (vagy kártékony) tudatlanságban él. Ugyanis: amit a piacon eperként megvásárol, az igazából nem az. És hogy ezt sokszor a piaci kofák sem tudják, vagy csak úgy csinálnak, mintha tudnák, amikor nekik szegezzük a kérdést: ez eper, vagy szamóca?

Gyerekkoromban a nagypapám elmagyarázta a különbséget szamóca (földfelszínen terem) és eper (fán terem) között. De gyorsan azt is hozzátette, hogy ettől még mindenki epernek hívja a szamócát. Van, amikor földi epernek. Nekem teljesen mindegy, hogy eper vagy szamóca, földi, vagy “fás”. Finom ez is, meg az is.
Egyébként előre megfontolt aljasságból én is leteszteltem a gyümölcsös cigány asszonyt. Gond nélkül vette az akadályt, de hozzátette: nem szokta ezzel bonyolítani az életét, a lényeg, hogy szép portékát hozzon a vevőinek.
Már megsütöttem ezt a sütit, amikor kiderült, hogy ez az úgynevezett galette. 🙂 Hiába, mindig tanul az ember valami újat. Ez a szép a sütésben, főzésben. 
Az anyósomékon teszteltem életem első olyan galette-ét, amiről már tudatam, hogy az. :-). Kapóra jött, hogy nálunk jártak. Amíg ők Rozival játszótereztek, elkerekeztem a zöldségeshez eperért. Vagyis szamócáért. A tésztát piszok egyszerű összeállítani, ráadásul amíg a hűtőben pihent, én is mehettem kicsit homokozni a gyerekkel. Igaz, nem sok vizet zavartam, a nagy bandázásban, pacsálásban sokáig fel sem tűnt Rozinak, hogy én is megérkeztem. 🙂
Szkúzi, nincs fotó, nem csináltam, mert kicsit elsodortak a teendők. De ha a Díványra kattintotok, látni fogjátok Doki receptjét. Hasonlóan nézett ki az enyém is, csak kicsit másképp. 🙂

Hozzávalók (1 nagy vagy 2 kicsi lepényhez):
220 g liszt 
170 g hideg vaj
1 csipetnyi só
20 g cukor
4 evőkanál hideg víz (sütés előtt 1 órával a hűtőbe tettem egy kis pohárnyi vizet)
350 g eper
4 evőkanál eperlekvár (az utolsó üveg a tavalyi befőzésből, remélem, hamarosan érkezik a cigány asszony a szamócával)
1 tojás a lekenéshez
(barna)cukor – elhagyható, de én nem tettem, megszórtam vele az epreket
A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal. Nekem nagyon bevált az a módszer, hogy a reszelő nagy lyukú oldalával a lisztbe reszelem a vajat. Így sokkal könnyebb dolgozni vele, kevesebb ideig kell morzsolni. Ezután hozzáadtam egy csipet sót, a cukrot és 4 evőkanál hideg vizet. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam, gombócot formáztam belőle és folpackba csomagolva 1 órára a hűtőbe tettem pihenni.
Rozi és a nagyszülők után mentem a játszótérre. Miután hazaértünk, Rozit homokmentesítettem és kimostam a porból, megmostam, kicsumáztam és feldaraboltam az epret. Én most negyedekre vágtam a szemeket. 
A sütőt előmelegítettem 180 fokra légkeverésen. Ez gázsütő esetében kb. a 4-es fokozat. Szilikonos sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. 
Kivettem a tésztát a hűtőből és lisztezett deszkán nagyjából 3 mm vékonyra kinyújtottam. Egy nagyobb (kb. 30 cm átmérőjű) tányért tettem a tetejére és a pereme mentén körbevágtam a tésztát. Megkentem a tetejét az eperlekvárral, de a szélén kb. 3 centit üresen hagytam, ezt hajtottam fel a végén. A lekvárra rendeztem az eperdarabokat, majd enyhén megszórtam a barna cukorral. 
Lezárásként végül felhajtottam a tészta szélét, majd szépen megkentem a felvert tojással. 
Nagyjából fél órát kell sülnie a sütőben, de mint mindig, ez is sütő függvénye. Lehet, hogy elég 25 perc, de az is előfordulhat, hogy 35 perc kell a tésztának. Vagy akár 40 is.

U.i.: legközelebb barackkal csinálok ilyen lepényt. 

Innen is szemezgethettek

Eperzselé és túrókrém

Rizsázzunk

2013. Jun. 10.

Hozzászólások (0)

Két napja az utcánkban járt az a cigány asszony, akitől évek óta vásárolgatunk gyümölcsöt. Nem nagy tételben, és nem is rendszeresen, de szoktunk venni tőle mindenfélét. Tudjátok, az a hangosbemondós, lepukkant furgonos, huncut vigyorú, de annál kedvesebb cigány asszony. Az, akinek mindig szép és friss a portékája. Van egy másik kofa is, de ő sokszor eléggé viharvert gyümölcsöket hoz.
Most epret és meggyet árult, meg is beszéltem vele, hogy jövő héten nagyobb mennyiségben vennék epret lekvárnak.
A most szerzett mennyiségből ez lett. És mint mindig, kicsit most is variáltam a megadott hozzávalókkal és a mennyiséggel is. Egyrészt  csökkentettem a hozzávalók mennyiségét, mert csak hárman ettük. Még így is bőven jutott volna 4 embernek is… Persze volt, amiből az eredeti mennyiség került a desszertbe, mert például tejszínből soha nem lehet elég. 🙂

Másrészt az eredetileg megadott eperszörp helyett én a nemrég eltett saját bodzaszörppel dolgoztam. Az Expressz Tortazselé helyett pedig sima zselatint (por) használtam. Ebből kicsit többet a kelleténél, amitől közel flexelhető állagú lett a zselé… Legközelebb kimértebb leszek a zselatinnal.

Eperzselés túrókrém
Hozzávalók (4 személyre):

25 dkg eper
1 dl házi bodzaszörp
1.5 dl víz
2 tk. porzselatin
2-3 ek. finomítatlan nádcukor (vagy ízlés szerinti mennyiség)

25 dkg túró
1 dl natúr joghurt
2 dl hideg és zsíros habtejszín (legalább 30%-os)
ízlés szerint porcukor (én nagyjából 5-6 dkg-ot használtam)
ezekhez az arányokhoz 5-6 bazsalikomlevél

Az epret gyorsan, folyóvíz alatt megmostam, hogy ne törjön és ne szívja meg magát vízzel. Hagytam lecsöpögni. Ezután a felét felkockáztam, lábasba tettem. Ráöntöttem a bodzaszörpöt, a vizet és a cukrot is rászórtam. Forrásig melegítettem, majd mérsékelt tűzön hagytam rotyogni, hogy besűrűsödjön. Ezután megvártam, amíg langyosra (kéz melegre) hűl. A porzselatin zacskóján megadottak szerint elkészítettem a zselatint, majd az epermasszához öntöttem és a poharak aljába kanalaztam. Így hagytam kihűlni, megdermedni.

Amíg a zselatin tette a dolgát, elkészítettem a túrókrémet. Megmostam a bazsalikomleveleket. Egy botmixerrel simára turmixoltam a túrót a natúr joghurttal, a cukorral és a bazsalikommal. Ezután a hideg habtejszínt kemény habbá vertem, majd 2 részletben óvatosan a túrókrémhez kevertem. Nagy, alulról felfelé történő mozdulatokkal érdemes dolgozni, mert így nem törik össze a hab.

A már megdermedt eperzselére kanalaztam a túrókrémet, felezett eperrel és bazsalikomlevéllel díszítettem.

A pikáns bazsalikomos túrókrémet Rozi falta a leginkább. 🙂

U.i.: ha igazán biztosra akarunk menni a habtejszínnel és tényleg kemény, de rugalmas habot szeretnénk, mielőtt felverjük a tejszínt, érdemes nagyjából egy órára a hűtőbe tenni a robotgép keverőjét és a tálat is.

Innen is szemezgethettek

Zöldséges csirkecomb remoska-ban

Rizsázzunk

2012. Oct. 27.

Hozzászólások (0)

Kolbász, szalonna, disznósajt, paprikás krumpli, rakott krumpli, slambuc (öreglebbencs, öhön). Egy könnyű hétvégi menüsor. A maradék héjában főtt krumpliból meg majonézes, lila hagymás krumpli saláta lett… 
Valahogyan vissza kellett állítani a felborult egyen(túl)súlyt. Tegnap este például egy laza, könnyű juhtúrós sztrapacskával… 🙂 Itt már tényleg végem volt.

Elővettem a remoskát a kamrapolcról és nézni kezdtem. Zöldséges csirkecomb készült benne. Remek kis szerkezet. Csak beledobáljuk a hozzávalókat, fűszerezzünk, és hagyjuk, hogy a többit elintézze a remoska.

Remoskás csirkecomb
Hozzávalók:
3 egész csirkecomb vagy 6 felső comb
2 sárgarépa
6-8 fej gomba, attól függően, mekkorák
6 szem közepes krumpli
2 fej közepes vöröshagyma
6-8 gerezd fokhagyma, attól függően, ki mennyire van jóban a fokhagymával
fél liter víz
só, bors
natúr vegeta
majoránna
friss petrezselyemzöld
vaj
opcionális: tejszín, mustár, frissen reszelt szerecsendió
A krumplikat, a répákat, a vöröshagymákat megpucoltam és a remoska aljában vágtam. A fokhagymákat héjastól tettem bele. A gombákat nedves papírtörlővel áttöröltem, félbevágtam és hozzáadtam a többi zöldséghez. Sóztam, enyhén borsoztam és megszórtam a natúr vegetával. Ráöntöttem a vizet. 
A csirkecombokat alaposan megtisztítottam, megmostam. Sóval, borssal és majoránnával bedörzsöltem és a zöldségek tetejére fektettem őket a bőrös felükkel lefelé. A tetejükre vajat morzsoltam, majd rátettem a tetőt és hagytam őket békében főni a levükben. Nagyjából 40 perc után megnéztem a csirkecombokat, hústűvel megszúrtam mindegyiket és ha már nem jött belőlük rózsaszín lé, megfordítottam őket, hogy a bőrük is piruljon. 
Amikor a bőrük ropogósra sült, kikapcsoltam a remoskát. Megszórtam a csirkék tetejét apróra vágott friss petrezselyemmel. 
Mivel kicsit soknak ítéletem meg a szaftot, 3 evőkanálnyit átszedtem egy serpenyőbe. Elkezdtem beforralni, hogy kicsit sűrűbb legyen, majd tejszínt adtam hozzá, 1-1,5 dl-nyit. Ez ízlés dolga, én tejszín függő (is) vagyok. 1 percig forraltam, majd a végén beletettem 1 kávéskanálnyi mustárt. Reszeltem bele szerecsendiót, majd elzártam a serpenyő alatt a tüzet.

Innen is szemezgethettek

Tojásos nokedli abszolválva

Rizsázzunk

2012. Jul. 30.

Hozzászólások (0)

A bűvös 1 év letelt. Vége a tojásfehérje tilalmának. Itt a tojásos nokedli ideje. Miután Rozi eddig minden egyes új kaját örömmel fogadott és egyik sem járt semmilyen mellékhatással, 2 nappal az első szülinapja után megkínáltuk egy teljes értékű, azaz egész főtt tojással. Pontosabban az egész tojás felével, elsőre mégsem lehettünk telhetetlenek. Nem is akárhogyan: a vasárnapi ebédünk kapros lazac, főtt krumpli és főtt tojás volt, amiből lelkesen falatozgatott a kisasszony is. 🙂
Ma nagyon nem jött az ihlet, hogy mit főzzek ebédre. Amikor kinyitottam a hűtőt, homlokon vágott egy doboz tojás: tojásos nokedli lett az ebéd. 
Tojásos nokedli


Hozzávalók (kettőnknek):
25 dkg fehér liszt
2 tojás
2-3 dl víz
só
olaj
friss petrezselyem zöld (ecetes fejes saláta hiányában…)
tejföl + 1 evőkanál tehéntúró
Egy lábasban feltettem forrni a vizet. Megmostam és apróra vágtam a petrezselymet. 
Amíg a víz felforrt, a lisztet tálba tettem, beleütöttem 1 tojást, enyhén sóztam, majd fokozatosan hozzáadtam a vizet. Nem kevertem ki simára a tésztát, a nokedli esetében kifejezetten az a jó, ha a tészta kicsit göröngyös, csomós.
Amikor a víz felforrt, olajat öntöttem bele, mérsékeltem a tüzet és nokedli szaggatóval apró nokedliket szaggattam. Akkor szedtem ki, amikor mind feljött a víz tetejére. Ez 2-3 perc volt, mivel tényleg apró nokedlik lettek. 
Leszűrtem a tésztát és egy serpenyőben kevés vajjal átforgattam. Ráütöttem egy felvert tojást és alaposan átsütöttem. Persze Rozi miatt, én ennél kicsit szotyósabban szeretem. 
Rozi fejadagjába kevertem egy kis tejfölt is, hogy jobban csússzon. Az enyémet még kicsit megsóztam, jó alaposan megborsoztam és kövezzetek meg, de meglocsoltam vastagon brazil paprikaszósszal, originally from Brasil. 
Hideg görögdinnyét ettünk utána. 🙂 

Innen is szemezgethettek

Bodzaszörp

Rizsázzunk

2012. May. 22.

Hozzászólások (0)

Tele van a város virágzó bodzabokrokkal. Támaszkodni lehet a illatára. Szmoggal keverve annyira azért nem üdítő, néha már fojtogató is. Na de ha az ember ki tud szabadulni a városból, már csak a tiszta bodzaillat érezhető. Mámorító. 
Szereztünk “vidéki” bodzavirágokat vasárnap. Tavaly elbénáztam és hagytam berohadni a zacskóba a bodzákat, 3 napig állt a szatyorban a sok bodzatányér. Sejthetitek mi lett a vége… Most értelmesebben használtam fel őket, szörpöt főztem tegnap este. 🙂
A patikában vettem citromsavat és steril gézt. 
Hozzávalók:
5 literes befőttes üveg
legalább 
4,5 liter víz
60 dkg cukor
2 citrom (az egyik zöld citrom volt)
3-4 gramm citromsav
steril géz a leszűréshez
A citromokat alaposan megmostam, majd ujjnyi vastag karikákra vágtam. 
A vizet a cukorral felforraltam és kissé besűrítettem, hogy a szörp is sűrűbb legyen (meglátjuk, mennyire sikerült idén :D). Ezután az üvegbe öntöttem a szirupot, annyit, hogy nagyjából a háromnegyedéig ért. Beletettem a citromsavat, aztán a bodzavirágokat, majd a tetejére a citromkarikákat. Kövezzetek meg, de én nem szoktam megmosni a bodzavirágokat, mert akkor az összes virágpor eltűnik, ami a plusz ízt adja a szörpnek. A forró víz és a citromsav úgyis elintézi a nem oda illő egyedeket…
Az üveget beleállítottam egy tányérba, a tetejét letakartam egy konyharuhával és betettem a kamrába a kőre. Elvileg hűvös helyen kell állni hagyni, nálunk most a kamra volt a leghűvösebb… 4-5 napig hagyom majd összeérni, de közben mindennap egyszer alaposan átkeverem. Amikor kész, a gézen keresztül átszűröm és üvegekbe adagolva a hűtőbe teszem.

Kevés friss levendulával, jégkockával, néhány friss citromkarikával a legjobb nyári hűsítő tud lenni.

Innen is szemezgethettek

Sárga! színű fejtett zöldbab

Rizsázzunk

2012. May. 18.

Hozzászólások (0)

Ha egyszer zöldbab, akkor az legyen ZÖLD bab. A krumplileves meg krumplileves, de ez meg egy másik történet… Soha nem értettem, hogy a sárga színű babot miért hívják mégis zöldbabnak. Persze, sose kerestem a választ vérverejtékesen, csak amikor ilyet veszek, gondolkodóba esem. 
Na mindegy is. Szóval Rozi megette élete első sárga színű fejtett zöldbab főzelékét. Egyen ebédünk volt tegnap. Annyira, hogy még Rozi nagyanyja is ezt ebédelte, mert éppen itt volt. Így járt. 🙂
Hozzávalók:

50 dkg sárga fejtett zöldbab (de miért zöld, ha egyszer SÁÁÁÁRGA? 😀 )
1 közepes fej krupli
1 fej vöröshagyma
só
fél liter víz vagy ha van otthon, akkor húsleves (ha szükséges, a főzés során elpárolgott folyadék pótolható. Én úgy szeretem, ha van leve bőven)
1 kisebb csokor kapor
olívaolaj
1 evőkanál joghurt (most volt itthon görög joghurt, Rozi adagjába azt tettem, ettől jó sűrű és krémes lett)
2 evőkanál tejföl (nekem :D)
opcionális:
cukor ízlés szerint (a sajátomba most tettem)
ecet ízlés szerint (a sajátomba most tettem)
2 evőkanál liszt (most fele búzaliszt, fele zabpehely liszt volt)
Az olívaolajat egy kisebb fazékban hevíteni kezdtem. Közben a vöröshagymát megpucoltam, felaprítottam, majd az olívaolajon üvegesre pároltam. Közben enyhén sóztam. Ezalatt a krumplit megpucoltam és nagyobb kockákra vágtam. A babbal együtt a hagymára tettem és közepes lángon pár percig fedő alatt hagytam őket pirulni. Ezután megszórtam a kaporral, alaposan átkevertem és felöntöttem a vízzel. Fedő alatt hagytam megfőni. Ez nagyjából negyed óra volt.
Amikor a krumpli és a bab is megfőtt, kivettem Rozi adagját, amihez a babot botmixerrel, a krumplit villával áttörtem, majd elkevertem néhány evőkanálnyi főzőlével és a joghurttal. Megkóstoltam és egy csipet sóval még ízesítettem.
A felnőtt adaghoz a 2 evőkanál lisztet elkevertem a 2 evőkanál tejföllel és kevés főzőlével. Ezzel behabartam a főzeléket és egyet hagytam rottyanni, hogy a habarás besűrűsödjön. 
Csak a saját fejadagomhoz tettem egy kis cukrot és ecetet, mert most ezt az ízt kívántam a zöldbabhoz. Ahogyan néha a nagymamám is csinálta…

Innen is szemezgethettek

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!