Rizsázzunk!

Pácolt - sült zöldséges piláf friss korianderrel és zöldcitrommal

Tuti, hogy Pató Pálné voltam előző életemben, a halogatás nagy mestere vagyok, inkább az utolsó pillanatokra hagyom a dolgokat, mint nem. Jó ideje megvolt már, hogy zöldséges piláfot főzök az éppen futó VKF! játékra, el is készült, de persze megint csak tologattam a bejegyzést. Eh, egyszer a férj csináltatott nekem egy bögrét egy áthúzott MAJD felirattal… 😉

Éci a felelőse az aktuális, 62. VKF! fordulónak, amit még Chili&Vanilia Mautner Zsófi honosított meg 2007-ben. A lényege a virtuális játék, az ötletelés, a kreativitás, a főzés, az evés, és semmiképpen sem a verseny. Az eddigi VKF! fordulók listája egyébként Selectfood Alíznál található meg. A megadott téma ezúttal a rizs volt. Jippijé, a rizst ugyanis nagyon szeretjük és lássuk be, “egész Ázsia mégsem tévedhet.

Eredetileg egyébként füstölt tőkehalas kedgeree-t akartam főzni, de az van, hogy heroin árban mérik felénk a tőkehal kilóját, holmi zacskózott, füstös ízű cuccal pedig nem akartam meggyalázni ezt a remek indiai ételt. Miután sikerült érzelmileg elengednem a kedgeree-t, eldöntöttem, hogy pácolt, sült zöldséges piláfot készítek, mindenféle fajin fűszerrel, friss korianderrel, zöld citrommal. Így is lett. És akkor most megcsinálom a papírmunkát is. 😉

pacolt_sult_zoldseges_pilaf_friss_korianderrel_zold_citrommal (1)

 

Hozzávalók:

a pácolt zöldségekhez:

1 szál sárgarépa
1 szál paszternák vagy fehérrépa
1 kisebb édesburgony
1 kisebb kápia paprika
1 kis fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
2 szál újhagyma
1 tk. egész koriander
1 kis rúd fahéj
1 mk. egész római kömény
kb. 1 dl mogyoróolaj
fél zöldcitrom leve és héja
3 ek. balzsamecet
1 tk. méz
1 kis csokor citromfű
néhány vékony szelet gyömbér
frissen tekert bors

a rizshez:

20 dkg hosszú szemű barna rizs (lehet basmati is, a lényeg a hosszú szem)
1 csomag újhagyma (ebben most 4 szál volt)
2 ek. olívaolaj
5 dl alaplé (hús -vagy zöldségalaplé)
1 tk. római kömény
1 mk. frissen őrölt koriander
1 gerezd fokhagyma (a pácból vettem ki, így az az íz is ment a rizsbe)
kevés sáfrány vagy kurkuma a szép színért
fél zöldcitrom reszelt héja és leve
só, frissen tekert bors

opcionális: friss piros chili, kimagozva

A zöldségeket még az elkészítés előtti napon bepácoltam és éjszakára a hűtőbe tettem. A páchoz szárazon megpirítottam a koriandert, a római köményt és a fahéjat, majd mozsárban nagyon finomra őröltem. A zöldségeket megpucoltam és vékonyabb szeletekre vágtam. A fokhagymákat félbe, a lilahagymát és az újhagymát nagyobb darabokra vágtam. Egy nagyobb tálba tettem őket, majd fűszereztem. Megszórtam a pirított fűszerkeverékkel, frissen őrölt borssal. Hozzáadtam a gyömbért, a citromfüvet, fél zöld citrom héját és levét. Meglocsoltam a balzsamecettel, és a mézzel, majd végül a mogyoróolajjal is. Az egészet kézzel alaposan összeforgattam, majd szorosan lefedve a hűtőbe tettem egy éjszakára. Sót nem tettem bele, attól kissé megpuhulnak a zöldségek, nem lesznek üdék és roppanósak a sütés után.

Másnap kivettem a hűtőből a pácolt zöldségeket, hagytam szobahőmérsékleten melegedni. Elkészítettem a rizst is. A rizst alaposan átmostam és egy sűrűbb szövésű szűrűben hagytam lecsepegni. A barna rizsnek hosszabb a főzési ideje, ezzel érdemes kalkulálni. Megtisztítottam és vékonyan felkarikáztam az újhagymát. Egy öntött vas edényt forrósítani kezdtem, majd beleöntöttem az olívaolajat. Rádobtam az újhagymát, kissé sóztam és gyakorik kevergetés mellett 4 – 5 perc alatt megdinszteltem. Ekkor belereszeltem 1 gerezd fokhagymát (én a pácból vettem ki az egyiket, ezzel ment még plusz íz a hagymás alaphoz), amit kb. 1 percig pároltam. Ekkor megszórtam a római köménnyel és a korianderrel, egy nagy csipet sáfránnyal és fél zöld citrom reszelt héjával. Kb. fél percig kevergetve pároltam, amíg a fűszerek illata elindult. Ráöntöttem a rizst, sóztam, borsoztam, majd pirítani kezdtem, amíg kissé áttetszőek (opálos) lettek a rizsszemek. Ekkor felöntöttem az alaplével, de már nem kevertem meg többször, csak rátettem a fedőt és alacsony lángon puhára pároltam. Kb. 30 perc alatt. Főzés közben sem kevertem, csak hagytam, hogy a rizsszemek magukba szívják a fedő alatt a nedvességet.

A sütőt előmelegítettem 220 fokra, alsó – felső üzemmódban. Ez az én sütőmnél kb. 12 perc. Egy nagy tepsit kibéleltem sütőpapírral. A pácolt zöldségek közül eltávolítottam a gyömbért és a citromfüvet, majd a felcsíkozott zöldségeket egyenletesen elterítettem a sütőpapíron. A megmaradt fűszeres olajat félretettem, később még használtam.Betoltam a tepsit a forró sütőbe és világos aranybarnára sütöttem, kb. 15 perc alatt. Érdemes figyelni, nehogy megégjenek, mert akkor az egész keserű lesz. A sült zöldségek kissé karamellizálódnak a méztől és a balzsamecettől. Az a lényeg, hogy ne süljenek túl, maradjanak még kissé roppanósak.

Amikor a rizs megpuhult, nekem még maradt némi folyadék, amit magas lángon elfőztem a végén. Így legalább egy kellemes ropogós réteg is lett az alján, ami a piláf egyik jellegzetessége. Megmostam, lecsöpögtettem és felaprítottam a friss koriandert, aminek a 2/3-át a rizshez kevertem, és keveset csurgattam rá a zöldségek pácolásából megmaradt olajból is, ami a fűszerektől nagyon intenzív ízű volt. Elzártam a tüzet, az edényt pedig lefedtem egy tiszta konyharuhával, feszesen, rátettem a fedőt és még kb. 10 percig békén hagytam. A konyharuha magába szívta a keletkező gőzt, a rizs pedig sokkal pergősebb lett. A végén meglocsoltam fél zöld citrom levével és hozzáforgattam a sült, karamellizálódott zöldségeket, végül megszórtam a maradék friss korianderrel.

Jó lett. És igen, eléggé macerásnak tűnhet, pedig nem az. A pácolást elvégzik a fűszerek éjjel, másnap már csak a rizzsel kell igazán törődni. Nagyon megéri nekikezdeni.

A facebook-on is megtaláhattok, itt. Nézzetek be, ha van kedvetek.

pacolt_sult_zoldseges_pilaf_friss_korianderrel_zold_citrommal (10)

pacolt_sult_zoldseges_pilaf_friss_korianderrel_zold_citrommal (4)

Szabadon variálható kapros túróhab

Bizarr? Kapor és édes túróhab? Pedig nagyon is jó kombó. És ha valami bizarr, akkor ez a dal az, a kapros túróhab meg finom. 🙂

A kapornak még szezonja van, málna helyett meg lehet hozzá körte is. Vagy semmi gyümölcs, semmi bonyolítás. (Ej, jó régi ez a kép, olyan is. Nagy fotográfus voltam ám. 😛 Digitális gép, ott felejtett dátum, rossz szögből rossz fényviszonyokkal fotózott kaja. Megvolt az összes gyerekbetegség :-P).

kapros krém

 

Hozzávalók (4 pohárkányi):

1 dl 30%-os tejszín
1 ek. porcukor
25 dkg szobahőmérsékletű, krémes túró (vagy mezei tehén túró jól áttörve)
2 ek. méz
1 zöldcitrom reszelt héja (ha nem kapunk lime-ot, a sima citrom is jó)
fél zöldcitrom leve
csipet só, épp csak annyi, amennyi a hüvelyk -és a mutatóujj begyei között elfér
1 csokor kapor
(25 dkg málna, ha szezonban készítjük el ezt a desszertet)

A hideg tejszínt elektromos kézi habverővel kemény habbá vertem egy evőkanál porcukorral. Fontos, hogy hideg legyen, mert akkor lesz igazán tartása a tejszínhabnak. A legjobb, ha a habverőket is betesszük 1 órára a hűtőbe. A felvert habot a felhasználásig visszatettem a hűtőbe.

Megmostam és hagytam lecsepegni a kaprot. Ezután a túrót jól kikevertem a mézzel, a csipet sóval, a zöldcitrom héjával és fél zöldcitrom levével. Ha hagyományos túróval dolgozunk, alaposan passzírozzuk, törjük át.

Finomra aprítottam a kaprot (a szárát nem, csak a leveleket), és a túrós masszába kevertem. Ezt követően beleforgattam a hideg tejszínhabot is. Én több, mint 2 órára a hűtőbe tettem, de minimum 1 óra kell neki, hogy igazán összeérjenek az ízek. Kis poharakban tálaltam, a tetejét kaporral (és málnával) díszítettem.

Eperrel és bazsalikommal is kiválóan működik ez a desszert, ha megint szezonja lesz az epernek, érdemes kipróbálni.

Forrás: Chili&Vanilia/Magyar Narancs (már nem emlékszem, melyik szám volt)

Bodzaszöröp (ahogyan egy kedves barátom hívja)

A tavalyi szörp megbuggyant. És ettől majdnem én is. Szépen indult a barátságunk, középtávú, virágzó kapcsolatnak ígérkezett. De kiderült, hogy csak egy hirtelen egymásra erjedés volt…
Tavaly új recepttel próbálkoztam, gondoltam mi baj lehet belőle. Lett. Közel 5 liternyi szörpkezdemény landolt a főváros csatornarendszerében…
Idén visszatértem a jól bevált régi használati utasításhoz. Nem cicóztam, megint a már megszokott recept szerint főztem egy jó savanykás bodzaszörpöt. A fele már el is fogyott. Két verziót csináltam: az egyik adag teljesen mentes minden téliesítéstől (semmilyen tartósítószer nincs benne), a másik befőzésnél használtam szalicilt, ugyan magába a szörpbe nem tettem, csak két fólia közé, amit a kupak alá raktam. Mindkét esetben száraz dunsztoltam is, persze. Jó pár napig pihentek a szörppel teli üvegek egy vastag törölközőkkel bélelt hűtőtáskában, amire még a tetejét is rázártam. Most tényleg nagyon biztosra mentem.
Hozzávalók (2 liter szörphöz)
25-30 db bodzavirág (fontos, hogy teljesen kinyílt, egészséges virágok legyenek)
2 liter tiszta csapvíz
2 kg finomítatlan nádcukor (cukorbetegeknek gyümölcscukor, esetleg nyírfacukor, de az kissé drága mulatság)
10 dkg citrompótló vagy citromsav (igen, 10 DKG, de ha soknak találjátok, nyugodtan csökkentsétek a mennyiséget, akár a felére is)
1 zöld citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen
2 citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen)
Fontos! Ha nem kaptok kezeletlen citromot, mindig hámozzátok meg, és úgy szeleteljétek fel.
Tipp 1.
Ne nagyon szedjünk bodzát az M7-es melletti bokrokról, ha csak nem vagyunk oda az ólomért és egyéb nehézfémekért, amik egy forgalmas út mellett beszerezhetőek. Ha sehol máshol nem találunk bodzát, fájdalmasan, de mondjunk le a házi bodzaszörp készítéséről.
Tipp 2.
Csak kosárba tegyük a leszedett virágokat. Ha nem akarjuk, hogy egy halom fura szagú, bebarnult virág maradjon a hófehér tányérokból, soha ne rakjuk zacskóba azokat. Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat…
Tipp 3. 
Próbáljuk meg olyan óvatosan leszedni a virágokat, mintha alvó gyerek lenne a háznál. Azaz, fontos, hogy a lehető legtöbb virágpor a virágom maradjon. Ollóval dolgozzunk.
Tipp 4.
Fejjel felfelé próbáljuk meg a kosárba tenni a virágokat, így még biztosabb, hogy marad is benne virágpor, mire hazaérünk a szajréval.
Most, hogy kiokoskodtam magam és kéretlen jó tanácsokkal is elláttam mindenkit, jön a bejegyzés érdemi része. 🙂
A virágokat a nagyobbik kuktánkba tettem. Felengedtem 2 liter vízzel, beleszórtam a citrompótló/citromsav felét és hozzáadtam a vastagabb karikákra vágott citromokat is. Rázártam a kukta fedelét és 1 teljes napig hagytam ázni. Néha óvatosan átkevertem.
Másnap leszűrtem a levet. Egy nagy szűrőbe steril gézt tettem, ezen keresztül öntöttem át egy másik fazékba a bodzalevet. A gézben maradt virágokat és a citromokat még jól bele is csavartam a lébe. Hozzáöntöttem a cukrot és közepes hőmérsékleten főzni kezdtem. 40 percig főtt, folyamatos kevergetés mellett. Oké, nem volt teljesen folyamatos, mert közben Rozi azért kevert-kavart a lakásban, a konyhában, még az erkélyre is kijutott valahogyan…
Menet közben a szörpöknek szánt üvegeket alaposan kimostam szinte már forró vízzel, majd ecetes meleg vízzel is kiöblítettem mindent, így tutira tiszták lettek.
Valamikor a teljes főzési idő felénél (vagyis kb. 20-25 perc elteltével) a maradék citrompótlót/citromsavat is beleszórtam és így főztem tovább. Eléggé zavaros tud lenni a bodzalé a főzés elején, de mire elkészül, kitisztul.
A főzési idő vége előtt pár perccel az üvegeket forró vizes tepsibe állítottam, hogy a szörp érkezése előtt legyen idejük kicsit akklimatizálódni. Magyarán: így biztosan nem repednek szét a forró szörptől. Tölcséren át szinte teljesen teletöltöttem az üvegeket. Azonnal rázártam mindre a kupakokat és mentek a dunsztba. Azt hiszem legalább 4 napig feléjük sem néztem.
A cukor és a száraz dunszt bőven tartósítja annyira a bodzaszörpöt, hogy az jó néhány hétig (akár 2 hónapig is) eláll. Biztonsági játékos vagyok: betettem a szörpös üvegeket a hűtőbe.
Extra tartósítás:
Ha valaki szeretné, hogy ősszel, esetleg télen is legyen bodzaszörp a kamrában, a következőt próbálja ki. A második befőző körben, mielőtt az üvegeket lezártam és a dunsztba tettem, kettéhajtott celofán közé késhegynyi szalicilt raktam, amit aztán az üvegek szájára helyeztem és így zártam rá a kupakokat. Ez azért jó, mert így a szalicil nem kerül bele a szörpbe, viszont kinyírja az esetleg bekerülő, a levegőből érkező kis genya gombákat, amik a szörp megpimpósodását (kulturáltan fogalmazva erjedését) okozzák.kesz_bodzaszorp

Bodzaszörp

Tele van a város virágzó bodzabokrokkal. Támaszkodni lehet a illatára. Szmoggal keverve annyira azért nem üdítő, néha már fojtogató is. Na de ha az ember ki tud szabadulni a városból, már csak a tiszta bodzaillat érezhető. Mámorító. 
Szereztünk “vidéki” bodzavirágokat vasárnap. Tavaly elbénáztam és hagytam berohadni a zacskóba a bodzákat, 3 napig állt a szatyorban a sok bodzatányér. Sejthetitek mi lett a vége… Most értelmesebben használtam fel őket, szörpöt főztem tegnap este. 🙂
A patikában vettem citromsavat és steril gézt. 
Hozzávalók:
5 literes befőttes üveg
legalább 
4,5 liter víz
60 dkg cukor
2 citrom (az egyik zöld citrom volt)
3-4 gramm citromsav
steril géz a leszűréshez
A citromokat alaposan megmostam, majd ujjnyi vastag karikákra vágtam. 
A vizet a cukorral felforraltam és kissé besűrítettem, hogy a szörp is sűrűbb legyen (meglátjuk, mennyire sikerült idén :D). Ezután az üvegbe öntöttem a szirupot, annyit, hogy nagyjából a háromnegyedéig ért. Beletettem a citromsavat, aztán a bodzavirágokat, majd a tetejére a citromkarikákat. Kövezzetek meg, de én nem szoktam megmosni a bodzavirágokat, mert akkor az összes virágpor eltűnik, ami a plusz ízt adja a szörpnek. A forró víz és a citromsav úgyis elintézi a nem oda illő egyedeket…
Az üveget beleállítottam egy tányérba, a tetejét letakartam egy konyharuhával és betettem a kamrába a kőre. Elvileg hűvös helyen kell állni hagyni, nálunk most a kamra volt a leghűvösebb… 4-5 napig hagyom majd összeérni, de közben mindennap egyszer alaposan átkeverem. Amikor kész, a gézen keresztül átszűröm és üvegekbe adagolva a hűtőbe teszem.

Kevés friss levendulával, jégkockával, néhány friss citromkarikával a legjobb nyári hűsítő tud lenni.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!