Rizsázzunk!

Ecetes stangli

Soha ne essetek abba a hibába, mint én, hogy ebből a stangliból csak egy adagnyit csináltok. Gondoltam, ennyi elég lesz… A dupla mennyiség a minimum, és azért is közelharc folyik majd. Reggel összeállítottam a tésztát, délután sütöttem. Semmi fakszni, semmi görcs, semmi variálás. Csak a színtiszta siker. Mi kell még? Annyira jó, hogy ha nem figyelsz, lemaradsz róla…

Előkészítés: 10 perc
Nyújtás, szaggatás: 5 perc
Sütés: kb. 20 perc

ecetes stangli1 (1280x853)

 

Hozzávalók:

35 dkg liszt átszitálva
12,5 dkg vaj
10 dkg zsír (libazsírral a legjobb)
1 tojás
1,5 púpozott tk. só
fél ek. ecet (10%-os)
3 ek. langyos víz
1 tojás a lekenéshez
opcionális: a tetejére lenmag, mák, sajt, stb.

Mindent kimértem, előkészítettem. A vajat felkockáztam. A lisztet keverőtálba szitáltam, hozzáadtam a sót. A zsírral és a vajjal elmorzsoltam, majd a közepébe ütöttem a tojást, beleöntöttem az ecetet és a vizet is és gyorsan összegyúrtam. A tésztát egy jól záródó dobozba tettem és a hűtőben hagytam pihenni. Legalább 3 órát békén kell hagyni.

A pihentetés után a sütőt előmelegítettem 200 fokra. Egy tepsit kibéleltem sütőpapírral. A tésztát lisztezett felületen kb. fél centi vékonyan téglalap alakúra nyújtottam, hosszában félbevágtam, majd az így kapott két téglalapot keresztben fél centi széles csíkokra vágtam. A csíkokat a sütőpapírra sorakoztattam, lekentem a felvert tojással. Volt, amelyikre semmit sem szórtam, volt, amire sajtot tettem, és olyan is, amire lenmagot.

Kb. 20 perc alatt megsült. Oh, my, nem lehet abbahagyni, annyira finom.

Forrás: Limara péksége

Fehér vadas marha, ahogy a Nagymamám csinálta

Általában furcsán néznek rám, amikor elmondom, hogy felénk fehér a vadas. A nagymamám mindig így csinálta, nekünk így égett be. De a zöldséges verziót is nagyon szeretem. Emlékszem, milyen vérre menő csaták folytak a szaftjáért, ezért én mindig dupla annyival főzöm, mint a nagymamám. 🙂 Nagyon rég főztem vadast, általában csak késő ősztől kora tavaszig kerül elő, melegben nem kívánjuk.

A marhahúst már csütörtökön megspékeltem szalonnával és fokhagymával, és be is pácoltam. Volt ideje fejlődni. 🙂

3IMG_6914 (1280x853)

 

Hozzávalók:

a vadas marhához:

1 kg marhacomb
2 fej vöröshagyma
8 – 10 gerezd fokhagyma
szalonna
8 – 10 babérlevél
6 – 8 szem egész bors
1 tk. mustármag
só, bors
mustár
2 l víz
2 – 3 ek. ecet
2 ek. cukor
3 púpozott ek. tejföl2-3 ek. cukor és 1 ek. citromlé3 ek. zsír/olaj a sütéshez

a zsemlegombóchoz:

2 nagy zsemle
2 egész tojás
2 ek. zsemlemorzsa
1 fej közepes vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
só, bors
2 ek. liszt
friss petrezselyemzöld

A marhahúst megmostam, megtöröltem. Vékony, kb. 2-3 centi hosszú szalonnacsíkokat vágtam. Megpucoltam a vörös -és fokhagymákat. A vöröshagymát felkarikáztam, a 4 gerezd fokhagymát kisebb darabokra vágtam. A húst alaposan sóztam, borsoztam, egy spékelőtűvel megtűzdeltem: beledugdostam a szalonnát és a fokhagymát. Bőségesen bekentem mustárral.

Egy nagy, zárható dobozba 2 liter vizet tettem, amit enyhén eceteztem és 2 ek. cukorral édesítettem. Beleszórtam az egész borsokat és a mustármagokat, hozzáadtam a vöröshagymát, a maradék 4 gerezd fokhagymát és a babérleveleket. A húst beletettem a páclébe, és lezárt dobozban 2 napig állni hagytam a hűtőben.

A húst a sütés előtt 1 órával kivettem a hűtőből, hogy legyen ideje felengedni. Addig – a zsemlegombóchoz – egy serpenyőben megdinszteltem a vöröshagymát, amire az utolsó 1 percben rádobtam a felaprított fokhagymát is. A petrezselymet megmostam, felaprítottam. A húst kivettem a pácléből, azt leszűrtem és megtartottam.

Egy nagy vastag aljú serpenyőt felhevítettem, beletettem a zsírt, majd a közepesnél kicsit erősebb lángon a hús mindegyik oldalát 4-5 percig pirítottam fedő alatt. Ezután a húst vékonyan felszeleteltem, a rostjaira merőlegesen. Visszatettem a serpenyőbe, felöntöttem a páclével. 40 percig főztem fedő alatt, közepes lángon.

Közben egy nagy fazékban vizet kezdtem forralni a zsemlegombócnak. Összeállítottam a zsemlegombóc masszáját. A zsemléket félbevágtam és száraz serpenyőben kicsit megpirítottam, majd vízbe áztattam. Alaposan kinyomkodtam, majd hozzáadtam a dinsztelt hagymát, a petrezselymet, a 2 tojást és a 2 ek. zsemlemorzsát. Sóztam, borsoztam. Jól összekevertem. Hagytam állni nagyjából 15 percig, hogy a zsemlemorzsa megszívja magát a nedvességgel. Ezután megszórtam 2 ek. liszttel, tisztességesen elkevertem, majd amikor a víz már forrt, vizes kanállal és kézzel tojásnyi gombócokat formáztam. Amikor a gombócok feljöttek a víz tetejére, még további 5 – 6 percig főztem. Leszűrtem, 1 tk. zsírt tettem rá és lefedve melegen tartottam, amíg befejeztem a vadast.

A hússzeleteket kivettem a szaftból és finomra hangoltam a mártást a cukorral, a citromlével, még egy kevés sóval és borssal. A tejfölt elkevertem 2 ek. liszttel és kevés szafttal, majd lassan, fokozatosan felöntöttem a lisztes tejföllel, hagytam egyet rottyanni, hogy besűrűsödjön. Visszatettem a húsokat, még egyet rottyant, majd elzártam alatta a tüzet.

Sok szafttal és a zsemlegombóccal tálaltam.

Meggyes lepény

Az van, hogy egy általam ismeretlen billentyű kombinációval (nem nehéz, több van ilyen, mint ismert :-P) az eredeti, még tavalyi meggyes lepényes bejegyzést megsemmisítettem. És bár a fénykép megvan a sütiről, ma megsütöttem, hogy hiteles legyek. 🙂
Az apukámat elkapta a gépszíj, több kilónyi meggyet vett, kimagozta és kisebb adagokban lefagyasztotta. Ez mondjuk nekem szerencse, tele van a fagyasztónk meggyel.
A tészta az almás lepény tésztája, csak ma feleztem a mennyiségeket.
meggyes szilvas lepeny
Hozzávalók:
a tésztához:
20 dkg fehér liszt
12,5 dkg zsír
6 dkg kristálycukor
1 tojás sárgája
fél csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1 evőkanál tejföl
csipet só
a töltelékhez:
30 dkg magozott meggy (fagyasztottat használtam)
6 db kisebb szilva
2 tk. fahéj
2 ek. nádcukor
1 tk. vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1 mk. őrölt szegfűszeg10 dkg darált dió
kevés zsemlemorzsa
1 tojássárgája a kenéshez
liszt + mogyorónyi zsír a tepsi kikenéséhez

A meggyet reggel kivettem a fagyasztóból kiolvadni. A szilvákat megmostam, kimagoztam, félbe vágtam, majd a feleket is feleztem. A meggy levét lecsepegtettem (jó kis meggylé lett belőle a gyereklánynak), hozzáraktam a szilvákat, az egészet megszórtam a 2 ek. cukorral, az 1 tk. vaníliás cukorral, az őrölt szegfűszeggel. Ráreszeltem a citrom héját és meglocsoltam fél citrom levével. Az egészet jól összekevertem. Hagytam állni.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20×30-as volt).
A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.
A tésztát a hűtőbe tettem pihenni úgy negyed órára. Ezután a tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére. Szerintem úgy finom, ha a felső tészta vékonyabb. Lisztezett felületen kb. 4-5 mm vékonyra nyújtottam a nagyobbik gombócot. A kilisztezett tepsibe fektettem, megszórtam kevés zsemlemorzsával, hogy gyümölcs leve ne áztassa el a tésztát. Ezután egyenletesen ráterítettem a darált diót, aztán a gyümölcsöket. A másik tésztagombócot is kinyújtottam, 3-4 mm vékonyra. A gyümölcsre fektettem és megszurkáltam, hogy a sütés közben ne púposodjon fel a tészta. A tetejét megkentem felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 35 – 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem.

Remoskában sült káposztás kacsa után ettük.

 

Disznóság

Ez az egyik legjobb dolog, ami hússal történhet. Meg velünk, ha esszük. 4 órán át puhult lassú tűzön a sütőben, cserépedényben, fedő alatt, kevés fűszerrel.



Hozzávalók sok emberre:
1 kisebb csülök
kb. 1 kg tarja
1 – 1.5 kg oldalas
1 fej fokhagyma
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 – 1.5 kg zsír
egész kömény
őrölt feketebors
kevés őrölt édes-nemes piros paprika
3 dl víz
3 dl száraz fehérbor
A csülök bőrét leszedtem, kettévágtam és csak az egyik felét használtam fel a sütéshez. Sóztam és borsoztam a húsokat. Megpucoltam a vörös -és fokhagymákat. A vöröshagymát kb. fél centi vastag karikákra vágtam. 
A zsír felét a cserépedény aljába tettem. Köménymagot szórtam bele, kb. 15-20 szemet. Beletettem a felszeletelt vöröshagyma felét és ezen a hagymaágyon szépen elrendeztem a húsokat. Újabb 15-20 szem köménymagot szórtam rá, beledobáltam a fokhagymát és vöröshagymát is. A zsír másik felét diónyi kupacokban a hús tetejére tettem, beleöntöttem a vizet és még egyszer óvatosan megsóztam. Lefedtem és az egészet a közepesnél kicsit alacsonyabb hőfokon sütni kezdtem. Szépen, lassan, komótosan. Nem siettem. Közel 4 órát sültek a húsok. 
Az egészet az edényben hagytam kihűlni, úgy ahogy volt: a fűszerezett zsírban. Másnap reggel meglocsoltam a fehérborral és fedő nélkül sütöttem még 20-25 percig. Figyeljünk oda, nehogy túlsüssük és kiszárítsuk ezt a mennyeien puha finomságot. 
Ezután a húsokat kivettem a zsírból, majd egy kés és villa, na meg az ujjaim segítségével felcafrangoltam. A visszamaradt köménymagos, vörös -és fokhagymás zsírt a húscafatokra öntöttem és alaposan összekevertem. Megszórtam őrölt piros paprikával, friss fehér kenyeret és rengeteg friss paradicsomot, paprikát, zöldhagymát pucoltam mellé. 
Nem volt ideje teljesen megdermedni…

Csülök. Mi más...

A karamell pitét már megsütöttem a hét elején, hogy jól “megérjen” a férj születésnapjára. De! Szerettem volna valami finom ebédet is főzni. Fiús hétvégénk van, Rozi bátyái pedig igazi pasis étvággyal bírnak, ezért valami kiadósat akartam csinálni.
Sikerült beszervezni extra meglepetésként a lányokat is, de az van, hogy ők sem kisebb étvágyúak, mint a fiúk… 🙂
Csülök. Pékné módra. Kiadós is, pasis is, na meg finom is. Cserébe pedig nincs vele sok macera.
Előtte

Hozzávalók (a mi esetünkben ezúttal 6 és fél főre 🙂 )

3 db kisebb hátsó csülök
1,5 kg krumpli
5 nagy fej vöröshagyma
10 gerezd fokhagyma
10 babérlevél
10 szem egész feketebors
egy evőkanál mustármag (elhagyható, csak kísérleteztem)
majoranna
frissen őrölt feketebors
1 púpozott ek. zsír
füstölt szalonna
2 liter barnasör
víz
A csülköket lemostam és egy fazékba tettem őket. A sörbe beletettem 1 db nagyobb darabokra vágott vöröshagymát, 5 gerezd fokhagymát szintén nagyobb darabokra vágva, 5 babérlevelet, az egész borsokat és a mustármagokat, és a sót. Ezt a fűszeres sört a csülökre öntöttem. Akkor jó, ha ellepi a csülköket a páclé. Éjszakára benne hagytam a húst.
Másnap kuktába tettem a csülköket annyi vízben, ami ellepi őket. A sörös pácléből áttettem a fűszereket a főzőlébe és még egyszer alaposan sóztam is. Bő egy órán át főztem, majd hústűvel megnéztem, hogy megpuhultak-e. Ha kell, még tovább főzhetjük.
Amíg a csülkök főttek, megpucoltam a krumplit, a maradék vöröshagymát és a fokhagymát. Vékony szeletekre vágtam a szalonnát. A krumplit cikkelyekre vágtam. Egy nagy tepsire raktam mindet, eloszlattam rajta a zsírt, ráfektettem a szalonnákat is.
A már megfőtt csülköket lecsöpögtettem, sóztam, frissen őrölt borssal és morzsolt majoránnával bedörzsöltem és a krumpli tetejére raktam. Mellédobáltam a maradék feldarabolt fokhagymát is. Időnként óvatosan átkevertem a hagymás krumplit, a csülköket pedig meglocsolgattam a kisülő pecsenyelével.
180 fokon, alsó-felső sütéssel 1 órán át sütöttem, majd megemeltem a hőfokot 200 fokra és felső grillel nagyjából negyed óra alatt megpirítottam a csülköket.
Utána

Almás lepény, ahogy a nagymamám (nem) csinálta

Elmenekülünk a városból a március 15-i őrjöngés elől. Fel a “hegyekbe”, egy rét kellős közepére, ahol sokszor még térerő sincs, nem, hogy ajtókat csapkodó szomszédok, meg kirakat magyarkodók. Mert azt nagyon tudják csinálni.
 
A menüt már kitaláltuk. Bográcsos paprikás krumpli, palóc leves, szalonnás tojás, csirkepaprikás. Norbiápdét rulez. Ezt ellensúlyozandó, sütöttem egy almás lepényt, kevés cukorral, savanykás almából, ahogyan a nagymamámtól tanultam.Na nem azt, hogy lustaságból nem kell lereszelni az almát. Soha többet ilyet. Ízre 10 pontos volt, de állagra… Bocs, Nagymami.

 
Hozzávalók:
A tésztához:
40 dkg fehér liszt
15 dkg zsír
10 dkg vaj (de lehet csak zsírral, akkor 25 dkg kell)
12 dkg kristálycukor
1 tojás sárgája
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1-2 evőkanál tejföl
csipet só
Az töltelékhez:
2 kg savanykás, kemény alma
3 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)
fél – 1 citrom leve és héja
10-15 dkg darált dió
őrölt fahéj és szegfűszeg
kevés zsemlemorzsa az alma töltelék alá
1 tojás sárgája a kenéshez
A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20×30-as volt).
A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.
A tésztát hűvös helyre tettem pihenni. Ez történetesen és jelen esetben a hűtő volt.
Amíg a tészta pihent, megpucoltam, kicsumáztam és feldaraboltam az almát. Van amikor lereszelem, de ma este már nem volt kedvem ezzel pepecselni, ezért most csak kisebb darabokra vágtam. Megszórtam a reszelt citromhéjjal, meglocsoltam a citrom levével, édesítettem a vaníliás cukorral, fűszereztem az őrölt fahéjjal és a szegfűszeggel.
A tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére, mert szerintem úgy a legfinomabb, ha a felső tészta vékonyabb. Nem baj, ha elszakad, vagy nem pontosan tepsi alakú és méretű a kinyújtott tészta, hiszen könnyedén kozmetikázható egy kis szétnyomkodással, vagy egy kis darab tésztával. Az alsó tésztát megszórtam egy kevés zsemlemorzsával, hogy az alma leve a lehető legkevésbé áztassa el. Erre egyenletesen ráterítettem a darált diót, majd az almát, végül befedtem a vékonyabbra nyújtott tésztával. A tetejét megszurkáltam, hogy a sütés közben keletkező gőz távozni tudjon és a ne púposodjon fel a tészta. Megkentem a felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. Én nagyjából 5 perccel a sütési idő vége előtt meg szoktam nézni a lepényt, mert a mi sütőnkben általában 35 perc elég szokott lenni neki.
Porcukorral megszórva és/vagy baracklekvárral szoktam tálalni. Nyáron egy gombóc vanília fagylalt jár mellé, mert a hideg-meleg kontraszt zseniális. De akár egy kevés porcukorral kikevert tejföllel is isteni.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!