Sütőporotokat a sütiből ki ne hagyjátok!

Tegnap hazahoztam Rozit a nagyszüleitől. Indulás előtt vettünk innivalót. És helókittis mini muffin papírt, meg egy helókittis spaltulát. Ritkán adom be a derekamat, de most jobbnak láttam mégis megvenni a cicás szettet, mert még előttem állt 120 km a 4-es főúton, amitől erősen tikkelt a bármim. Ma pedig muffin receptet kerestem, hogy a kisasszony felavathassa a vadiúj konyhai cuccait. Szinte soha nem sütök muffint, de egy biztos: ha a recept sütőport is ír, akkor az nem véletlen, sőt, kifejezetten nem hátrány, ha belekerül a sütibe. Én ugyanis vígan kimértem és összekevertem mindent, precízen 3/4-ig kiadagoltam a tésztát a kapszlikba, és betoltam az egészet a sütőbe. 10 perc múlva meg a homlokomra csaptam, amikor benéztem a sütő ajtaján, de a muffinok nem sokat emelkedtek. A sütőport elfelejtettem hozzáadni a cucchoz, annak ellenére, hogy gondosan kikészítettem, még ki is nyitottam a zacskót.

“Látod anya, EZ milyen magas lett?!” Igen, a kakukktojás muffin a képen egy olyan muffin, amibe tettek sütőport. De nem én… 😉

Na, szóval! Így is jó lett, a bodzaszörptől és az aszalt meggytől jó savanykás, de ha levegősebb tésztát szeretnétek, tegyétek csak bele nyugodtam azt a zacskó sütőport… Így ugyanis olyan tömör, mint egy teljes kiőrlésű süti…

Az eset tükrében is úgy döntöttem, közreadom a receptet, mert ha sütőpor nélkül ilyen finom lett, akkor valószínűleg azzal az adalékanyaggal egyenesen légiesen habkönnyű is. 😉

Előkészítés: kb. 10 perc

Sütési idő: 22 – 25 perc

Hozzávalók (2 dl-es bögrével kb. 8 – 10 normál muffinhoz):

2 bögre fehér tönkölyliszt

1 bögre nádcukor

1 csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor

1 tk. őrölt fahéj

1 csipet só

fél csésze aszalt meggy

fél csésze szezámmag

fél csésze olaj

1 csésze bodzaszörp

1 közepes bodzavirág (erdőben gyűjtött; elhagyható)

a tetejére:

szezámmag fahéjjal és nádcukorral elkeverve

vagy mascarpone mézzel

vagy görög joghurt mézzel

A sütőt előmelegítettem 180 fokra (légkeverésen 160 fok). A 12 muffin formából nyolcat rendes, négyet a mini helókittis papírral béleltem ki.

Egy nagyobb keverőtálba szitáltam a lisztet, hozzáadtam a cukrot, a vaníiliás cukrot, a SÜTŐPORT ( 😉 ), a csipet sót, az aprított aszalt meggyet, a friss bodzavirágot és a szezámmagot. Az egészet elkevertem.

Egy kis keverőtálban elkevertem az olajat és a bodzaszörpöt. Fokozatosan a lisztes keverékhez öntöttem, finoman, óvatosan simára kevertem, hogy a levegőt ne nyomjam ki belőle. Nem kell túldolgozni, atom erővel keverni.

A muffin papírokat 3/4-ig megtöltöttem a tésztával, a sütőbe toltam és 22 – 25 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Magában ettük, de lekvárral, mascarponével vagy sűrű görög joghurttal is biztosan remek lenne.

Facebook: Rizsázzunk!

forrás: itt

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

Birsalmás szegfűszeges muffin Citromfüves bodzás nyers szamócaleves Két szerelmes pár… – citromos mákos muffin Kukabúvár sorozat, 2. rész: Kávés krém karamellöntettel

Papíron rengeteg ötletem van. Rengeteg. Tele epres, spárgás, spenótos meg mindenféle májusi csemegére alapozó tutiságokkal. Erre jövök itt egy paradicsomos, kígyóuborkás, kenyeres cuccal. Hát, ez van. És igen, tudom, háttal nem kezdünk mondatot, mert nem illik a másiknak hátat fordítani.

Annyira lusta vagyok, hogy az már példaértékű. Volt néhány keményebb hetünk. Rozi mélyet merített az életből – két oldali fülgyulladás 40 fokos lázzal napokig, Zoli nappal és még éjjel is dolgozott. Kábé csak zuhanyozni meg átöltözni járt haza napokig. Én vizsgára (is) készültem éjjel, amikor Rozi lázát levitte a kúp és tudott egy kicsit aludni. Nappal össze voltunk gyógyulva, akkor csak azt csináltuk, amit ő akart. Aztán végül Rozi meggyógyult, épp pár napos utókezelésen van a nagyanyjáéknál, mert a vidéki levegő és a nagyanyja kosztja mindent a helyére tesz. 😉 Zoli megint csak fényes nappal építi a munkaalapú társadalmat, és én is levizsgáztam. Ma (igazából tegnap, mert amikor ez a bejegyzés ma megjelenik, épp úton leszek Roziért) olyan szerencsés vagyok, hogy lógathatom a lábamat. Jól esik.

Soha a büdös életben eddig még nem csináltam olasz kenyérsalátát. Az utóbbi napokban viszont annyiszor jött velem szembe itt – ott, ilyen – olyan változata, amit már jelnek vettem. A hetedik érzékem, vagy harmadik szemem, meg a női megérzésem is azt mondta, ezt kell ma ennem.

Így csináltam én. Magamnak. Amit aztán lenyúlt a férj…

Előkészítés + elkészítés: kb. 20 perc

Hozzávalók (1, max. 2 főre):

3 vastagabb szelet magos, rozsos bagett (kicsit megpirítva)

1 nagyobb paradicsom

kb. 5 centinyi kígyóuborka (pucolatlanul)

1 kis fej lilahagyma

1 nagy gerezd fokhagyma

50 ml extra szűz olívaolaj + 1 ek. chiliolaj (saját)

10 + 5 nagyobb bazsalikomlevél

só

frissen tekert bors

1 ek. tokaji muskotályos fehérborecet (másmilyen is jó)

A lilahagymát megpucoltam és vékony karikákra vágtam. Kis tálba tettem, NAGY csipet sóval összeforgattam és félretettem.

A bagett szeleteket enyhén megpirítottam és kisebb (falatnyi) darabokra tépkedtem. Finomra aprítottam 10 bazsalikomlevelet és az olívaolajjal együtt a kenyérkockákhoz adtam. Jól összeforgattam. Pihentettem.

1 – másfél centis kockákra vágtam a paradicsomot és az uborkát. Nagyon finomra aprítottam a fokhagymát, a késsel pépesre zúztam. Mindent a kenyérhez adtam, borsoztam, meglocsoltam még egy kanál chiliolajjal* és egy ek. borecettel. Frissen őrölt borssal fűszereztem.

Tálaláskor finomra reszelt parmezánnal és a maradék, durvára aprított bazsalikomlevéllel szórtam meg.

* chiliolaj: olívaolajba kicsi, szárított, kicsit megroppantott madárszem chiliket és szárított lime leveleket tettem)

Facebook: Rizsázzunk!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

Kuszkuszos kelbimbó saláta kesudióval aszalványokkal Paradicsomos kovászos uborka saláta Csicsókasaláta hónapos retekkel és medvehagymával Almás – édesköményes káposztasaláta

Nincs szezonja a zöldbabnak. Ettől még zöldbabfőzeléket főztem. Kaporral és citrommal, ha már a spárgával rátekeredtem erre vonalra. Én az ilyen babot sokkal jobban szeretem, mint a vajbabot. Sőt, leginkább csak ezt szeretem. Éppen ezért romano babból lett ma a főzelék. Ami egyébként a “Mit ennél szívesen?” kérdésre adott  “Valamilyen zöld színű főzeléket.” válaszból jött.

Tanulok, bár nyekergős a dolog, meg szaggatott is, de azért tanulok. Legalább is igyekszem. Szombaton vizsgázunk, a tananyag meg, ha nem is a római jog, de semmiképpen sem kevés. Rozi tegnap kora délután óta itthon van egy kis ovis nyavalya (ha létezik egyáltalán ilyen, és nem csak mi emberek kreáltuk ezt is?) miatt, így a tegnap délutánra és mára előirányzott terv erősen terv maradt. A tegnapra szánt tananyagot a maival együtt a délutáni sziesztája alatt próbáltam betuszkolni a fejembe. Szombaton kiderül, mekkora sikerrel… Szóval csak a közeli közértig mentem, a fagyasztóládájukban találtam romano babot, nem is kerestem tovább, vettem, vittem.

Ezt a főzeléket pedig tessék bátran kipróbálni. Jó étvágyat!

Előkészítés: 8 – 10 perc

Elkészítés: 15 perc

Hozzávalók (2 főre):

kb. 35 – 40 dkg vágott Romano zöldbab (mirelit)

1 kisebb szem krumpli

4 szál újhagyma

3 ek. repceolaj (vagy napraforgóolaj)

1 nagyobb gerezd fokhagyma

1 jó nagy ek. mascarpone

só, bors

1 – 2 ek. citromlé

1 kis csokor friss kapor (vagy 1 – 2 tk. szárított)

víz

Az újhagymákat és a fokhagymát megpucoltam. Az újhagymát vékonyan felkarikáztam, a fokhagymát nagyon finomra aprítottam. Megpucoltam és kis kockákra vágtam a krumplit.

Egy nagyobb lábast hevíteni kezdtem, repceolajat öntöttem bele, majd rádobtam az újhagymát. Kicsit sóztam, és közepes lángon, sűrűn kevergetve, 3 – 4 perc alatt megdinszteltem. Rátettem a krumplikockákat, egy löttyintésnyi vizet öntöttem alá és pár percig pirítottam. Hozzáadtam a fokhagymát, kb. fél percig pároltam. A lábasba tettem a zöldbabot, 5 percig pároltam/sütöttem a hagymás alapon (kevergettem), majd felöntöttem annyi vízzel, ami éppen csak ellepte. Sóztam, borsoztam. Fedő alatt megfőztem, de csak annyira, hogy még kissé roppanós maradjon (kb. 10 perc). Egy kevés főzőlével, 1 nagy ek. mascarpone-val a krumplit és a zöldbab 1/4-ét botmixerrel pépesítettem. Ezzel sűrítettem be a főzeléket. Kaporral és 1 ek. citromlével ízesítettem, csipet sóval és borssal még fűszereztem. Ha valaki savanyúbban szereti, használhat több citromlevet.

Feltétnek süthetünk hozzá sült sajtgolyót, vagy cukkinifasírtot (ehhez hasonlóan), de akár buggyantott vagy tükörtojással is ehetjük.

Facebook: Rizsázzunk!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

Kapros citromos cukkinifőzelék zöld spárgával Kapros citromos spárgaleves Kapros joghurtos tökfőzelék Kapros túrós cukkinilepény

Vannak visszatérő időszakok, amikor hamisítatlan burleszk folyik a konyhánkban. És nem Dita Von Teese járja egészen elképesztően buja burleszk táncát, hanem én nyomom folytatásos konyhai bénázásaimat. Az egyik klasszik a saját szülinapi tortám készítése volt tavaly.

Ez a spárgakrémleves meg itten, kérem szépen, a legfrissebb epizód. Nem is nevezném krémlevesnek, annál (sokkal) hígabb lett. A csomagból kiválasztott és minőségi ellenőrzésnek alávetett spárga csak a csali volt. Friss, ropogós, “szálkamentes”. Persze… Én meg passzírozhattam az egészet, mert a botmixer majdnem elfüstölt. Egy kicsit morcos voltam, mert a) egyébként eredetileg főzeléket akartam enni, de a turmixolásnál már láttam, hogy sok vizet öntöttem a spárgára, b) cserébe eléggé szálkás volt, annak dacára, hogy most nyitotta a szezont, c) a botmixer kifordult a lábasból, jelentősebb mennyiségű spárgamasszával beterítve a pultot, a mosogató szélét és a pólóm egy részét is. És akkor még nem is említettem, hogy hétvégén leforráztam a hasamat. Igen, a hasamat. Pszt! Nem röhög! 😉 A főtt krumpli leszűrése veszélyes üzem. A forró víz leöntésekor annak egy része a mosogató mellé folyt, aminek történetesen éppen én támaszkodtam neki. A hasammal, igen. Ennyire már rég fájt bármi is… Azt hittem, a szemem körül a legvékonyabb a bőr, de nem.

Szóval, a főzeléknek indított fehér spárgából végül kapros citromos spárgaleves lett, ami persze nem baj, hiszen a leves jó. Ez meg különösen az lett a citrommal és a kaporral. Kicsit savanykás, kicsit kesernyés, krémes.

Előkészítés: 10 perc

Elkészítés: kb. 20 perc

Hozzávalók:

1 csomag ZSENGE! fehér spárga

1 ek. repceolaj (olívaolaj is jó)

1 tk. vaj

1 kis fej vöröshagyma

1 nagyobb gerezd fokhagyma

3 babérlevél

só, frissen őrölt bors

1 ujjnyi vastag citromszelet meghámozva

fél citrom reszelt héja vagy ennek megfelelő (őrölt) szárított citromhéj

kb. 0,5 l víz vagy zöldségalaplé

1 kis csokor friss kapor

0,5 – 1 dl tejszín

A spárgákat alaposan megmostam. A végüket és a fejüket letördeltem, a fejüket félretettem. A vöröshagymát megpucoltam és 4 felé vágtam, a fokhagymát pucolás után finomra aprítottam. Egy nagyobb lábast hevíteni kezdtem, beleöntöttem az olajat, a vöröshagymákat pedig 4 – 5 perc alatt megdinszteltem. Egy nagy csipet sót adtam hozzá. Rádobtam a fokhagymát, 1 percig pároltam, majd a spárgákat is a lábasba tettem. Kb. 5 perc alatt kicsit megpároltam és megpirítottam, borssal, babérlevéllel és egy ujjnyi vastag citromkarikával fűszereztem, aminek a héját levágtam. Szórtam bele egy nagy késhegynyi őrölt szárított citromhéjat is. Felöntötte a vízzel és puhára főztem. A babérleveleket kivettem. A levest leturmixoltam, egy szitán teljesen átpasszíroztam, hogy csak a szálak maradjanak egy nagyon sűrű masszaként. Sóztam és borsoztam és felöntöttem a tejszínnel. A végén belekevertem a finomra vágott kaprot. Megettem. Ha valaki még annál is citromosabban enné, mint amennyit a citromszelet hozzáad, bátran öntsön még bele citromlevet.

A félretett spárgafejeket egyébként kevés forró olajon pár perc alatt lepirítottam, hogy majd a levesbe teszem. Nem tettem. De szerencsére kapor és citrom, na meg spárga került bele, ha már az a neve a levesnek, hogy kapros citromos spárgaleves.

Facebook: Rizsázzunk!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

Kapros citromos cukkinifőzelék zöld spárgával Citromos kakukkfüves gombakrémleves Citromos kókusztejes krumplikrémleves Szabadon variálható kapros túróhab

Nem sokat sikerült aludnom tegnapról mára. Elaludtam ugyan Rozival együtt, mellette, de fél 10 körül felébredtem. Mert fújt a szél. Nagyon fújt. Engem kikészít. De a hiba bennem van, minek foglalkozom vele. A legfelső emeleten lakunk, a szél pedig 99%-ban a háló -és gyerekszoba irányából támad. A hálószobánknál nekiütközik a tetőtéri ablaknak, Rozi szobájánál meg beleakad az erkélyajtó redőnyébe. Rozit most nem zavarta, mélyen aludt. Csak valamikor hajnalban kuckózott be mellém, kb. nem sokkal azután, hogy sikerült elaludnom. Éjjel negyed 2-kor még üzengettünk egymásnak a férjjel, aki akkor fejezte be a munkát vidéken és aludni ment a szállására. Reggel felettébb sima voltam és gördülékeny. Volt egy pillanat, amikor majdnem a gyereklányon bosszultam meg a hányatott éjszakámat, de hála a nem tudom minek, időben leesett, hogy ez nagyon igazságtalan lenne vele.

Spárgát a közeli zöldségestől vettem, jó pár 100 ft-tal olcsóbb volt, mint a szomszédos spúrban, pedig ugyanaz a termelő volt a beszállító. A lazacfilé fagyasztott volt, felénk ez az egyetlen elérhető és használható, és még így is klasszisokkal jobb, mint a közeli “teszkó – friss”.

Előkészítés: 8 – 10 perc

Elkészítés: kb. 15 perc

Hozzávalók (1 főre):

1 kisebb lazacfilé (kb. 15 dkg)

8 – 10 szál zsenge zöld spárga

2 + 2 ek. olívaolaj

1 gerezd fokhagyma

fél citrom héja (ha kezeletlen)

kevés citromlé (kb. 1 ek.)

1 tk. kapribogyó

1 púpozott tk. vaj

kis darab friss piros chili vagy egy nagyobb csipet chili pehely

1 tk. méz (lehet több is)

só, frissen őrölt bors

1 csapott ek. pirított szezámmag

A fokhagymát megpucoltam, nagyon finomra vágtam. A spárgákat megmostam, a végüket letörtem. A szezámmagot egy száraz serpenyőben világos aranybarnára pirítottam. Figyelni kell rá, egy pillanat alatt megéghet. A lazacot konyhai papírtörlővel szárazra töröltem, mindkét oldalát enyhén sóztam, borsoztam.

Egy serpenyőt a közepesnél kicsivel erősebb lángon hevíteni kezdtem, 2 ek. olívaolajat öntöttem bele, majd a lazacot a bőrös felével beletettem. Pár percig sütöttem, amíg kb. a feléig átfehéredett a szelet. Ekkor megfordítottam és pár perc alatt a másik oldalát is megsütöttem. Szép világos aranybarna színe lett. Tányérra tettem és pihentettem, amíg gyorsan elkészítettem a spárgát is.

A forró serpenyőbe öntöttem 2 ek. olívaolajat, ebbe tettem a spárgákat. Sóztam, borsoztam és pár perc alatt, rázogatva (hogy minden oldala piruljon) kissé megsütöttem. Csak annyira, hogy kapott egy kis színt, de még roppanós (ress) maradt. Félretettem a lazac mellé.

A serpenyő alatt mérsékeltem a lángot, bele dobtam vajat és a finomra zúzott fokhagymát, fél percig pároltam, majd hozzáadtam a kis darab chilit, a mustárt, a citromlevet és a citrom reszelt héját. 1 percig hagytam halkan sisteregni, beletettem a kapribogyót és 1 tk. mézet (ha édesebben szeretitek, mehet bele több is). Ha túl sűrű a mártás, kevés vízzel (kb. fél deci) hígítható. Egy kóstolás után még egy kevés sóval és frissen tekert borssal fűszereztem. Adtam hozzá a pirított szezámmagból. Elzártam a serpenyő alatt a tüzet.

Tálaláskor a lazacot megszórtam a maradék szezámmaggal, a spárgát pedig meglocsoltam a kapribogyós mártással. Tartalmasabbá tehetitek pirított újkrumplival vagy főtt rizzsel. Nekem egyik sem hiányzott.

Facebook: Rizsázzunk!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

Tavaszi zöldségleves zöldborsóval zöld spárgával újkrumplival Kapros citromos cukkinifőzelék zöld spárgával Karalábéfőzelék zöld spárgával Nagyon zöld tavaszi saláta

Két dologból szoktam tudni, hogy tényleg tavasz van. Az egyik, hogy üzembiztosan tüsszögni kezdek. A másik meg az új krumpli. A tüsszögéstől most morcos lettem, azt gondoltam, a mindenféle téli belső munkák hatására eltűnik az allergia is. Hogy milyen ügyes vagyok, meg hatékony. Hát egy frászt, nem ment sehova. Vagy csak én vagyok türelmetlen, szokás szerint, és nem bírom méltósággal kivárni, hogy az egész megérkezzen és beépüljön. Mondjuk ettől még ügyes vagyok, és hatékony is. Viszont marad a további szorgos munka…

Ami pedig a parázskrumplit illeti. Szóval, nem vagyok nagy krumpli barát. Nem azért, mert közerkölcsbe ütköző sült krumplit enni, mert egészségtelennek kiáltották ki, vagy mert a keményítőtartalma így, meg úgy. Néha eszem olyat is. És jó krumplipürét is, sok vajjal. De igazából nem szeretem annyira a krumplit. Az ilyenkor tavasszal megjelenő újkrumpli viszont valami egészen más. Zsíron sütve, kicsit lepirítva, sok, vagy még egy kicsit annál is több petrezselyemzölddel maga a tökély.

(A család kevésbé megengedő, “hús nélkül nincs élet” vonalának csirkecombokat is sütöttem, tepsiben. Tettem melléjük egy egész fej fokhagymát félbevágva, a krémesre sült fokhagymagerezdeket pedig a görög joghurtba kevertem.)

Előkészítés: nincs 10 perc

Sütési idő: kb. 15 perc

Hozzávalók:

1 – 1,5 kg apró parázskrumpli
2 púpozott ek. kacsazsír
frissen tekert bors
jó nagy csipet só (ha kell, több is lehet)
1 NAGY csokor friss petrezselyemzöld
egy kisebb citrom felének a leve

1 fej héjában sült fokhagyma

2 – 3 dl görög joghurt (vagy lecsöpögtetett natúr joghurt)

1 ek. citromlé + a citrom reszelt héja (ha kezeletlen)

só, bors

repceolaj (a semleges íze miatt)

A parázskrumplikat bő vízben alaposan megmostam és átdörzsöltem egy tiszta konyhai szivacs dörzsis felével. Konyharuhára borítottam és szárazra töröltem a krumplikat.

Egy nagy, magas falú serpenyőt (aminek fedője is van) jól felhevítettem. Amikor kellően forró volt, beletettem a 2 ek. kacsazsírt és hagytam elolvadni, felhevülni. Nagyjából 1 perc alatt a zsír is forró lett, rádobtam a krumplikat, gyorsan sóztam, borsoztam és azonnal lefedtem. 2 – 3 percig ezen a magas hőmérsékleten pirítottam, időnként megráztam a serpenyőt. Kissé mérsékeltem a lángot és 10 – 15 perc alatt megsütöttem. Időnként alaposan átrázogattam a serpenyőt, de a fedőt nem vettem le.

Közben megmostam és felaprítottam a petrezselyemzöldet. Kikevertem a joghurtot az olajjal, a sóval, borssal, a citromlével és az összepasszírozott sült fokhagymával.

10 perc elteltével ellenőriztem a krumplit, egy nagyobb darabot kivettem és megkóstoltam. Kellett még pár perc, hogy puha legyen mind. Meglocsoltam a citromlével és még egy csipet sót tettem rá. A végén, az utolsó 1 percben erősítettem a lángon a serpenyő alatt és rápirítottam még egyet a krumplikra. Elzártam a lángot a serpenyő alatt és a krumplira szórtam a friss, illatos petrezselyemzöldet.

Extra citromgerezddel és petrezselyemzölddel tálaltam. Mellé/rá/hozzá sült fokhagymás joghurtot adtam.

Facebook: Rizsázzunk!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

Sült padlizsános, fűszeres kuszkusz Cukkinis tészta pirított dióval. Borinak szeretettel. 🙂 Gyömbéres tejszínes csirke, rozmaringgal, pirított krumplival (gyors és 1xű) Sült céklás köles grillezett halloumival

Ma nevelés nélküli munkanap van az oviban. Egy évben 5 ilyen lehet. Ez valami olyasmit jelent, hogy az óvónők ilyenkor továbbképzéseken ülnek, a gyerekek meg otthon. A fene tudja, mi a célja ennek, gondolom, mindenféle okosságokkal turbózzák az óvónőket, akik egyébként ezek nélkül is tök jó arcok és kreatívabbak, mint a legtöbb ember úgy általában. Legalább is Rozi óvónői mindenképpen. Engem különösebben nem zaklat fel a dolog, még szeptemberben, az ovi kezdésekor tudomásul vettem, hogy van ilyen. Ma kíváncsiságból meggugliztam, mi is ez pontosan. Kiderült, hogy gyermekellenes intézkedés, amit el kell törölni a föld felszínéről is. “Álláspontunk szerint a „nevelés nélküli munkanapok” óvodai előírása szülő- és gyermekellenes intézkedés, amely munkajogilag sem értelmezhető, ezért el kell törölni!” (Magyarországi Szülők Országos Egyesülete). Idézet vége. De ennél harcosabbat is találtam: “Az óvodák többhetes nyári zárva tartása – az óvodai közszolgáltatás elvonása a szülőktől – effektíve normatíva csalásnak minősíthető.” Nem értem maradéktalanul a tiltakozás, én úgy tudom, valamilyen óvodai felügyelet mindig van, ha más nem összevont csoport egy másik közeli és KERÜLETI oviban. Vagy lehet, hogy csak én vagyok ennyire megengedő és elnéző… Hogy ne csak folyton a tiltakozás meg a panaszkodás legyen…

Morgás helyett mi inkább elmentünk ma Rozival a piacra, pukkadásig ettük magunkat fokhagymás lángossal, idén először! És úgy mászkáltunk a piaccsarnokban, mint akiket megdelejeztek. Nagyon tavasz illat volt. Felrobbantak a standok. Megtömtük a csini kis fonott kosarainkat, Rozi megint tele ette magát az innen-onnan kapott friss zöldségekkel, esett egy hatalmasat a csarnok előtti téren, de olyat, hogy ettől most egy pillanatra én is megijedtem, nem csak a mellette álló nyugdíjas néni. Olyan jófajtát, nagyot, csattanósat. A gyerek egyben van persze, de a bal könyökén nincsen bőr, csak egy fél tenyérnyi plezúr. Tiszta anyja volt ma, esett kelt. A nagyanyja, vagyis az én anyukám, tikkelő tekintettel emlegeti, hogy nem volt teljesen felhőtlen a nyugalma, amikor gyerek voltam. Nem volt maradéktalanul meggyőződve arról, hogy épkézláb felnövök, visszavonhatatlan és megmásíthatatlan sérülés nélkül. A húgom születése után tudott valamennyire kipihenni engem, amíg az oviban borzoltam a kedélyeket.

Igen, megint tészta, de ha egyszer a tészta jó, és gyors, és különben is, ma nevelés nélküli munkanap van, hadd egye azt a gyerek, amit kér. Ennek a tésztának az alapja ez a recept, pluszban friss zsenge spenóttal, meg hónapos retekkel és egy kis pirított pekándióval.

És ha jól megnézitek a képeket, tészta is van ott, csak kicsit keresni kell. 😉

Előkészítés: 15 perc

Összeállítás: 5 perc

Hozzávalók (2 – 3 főre):

kb. 25 dkg durum spagetti (kb. fél zacskónyi)

bő fél csészényi olívaolaj

8 nagyobb gerezd fokhagyma

1 tk. aprított friss piros chili (vagy szárított)

3 marék zsenge bébi spenót

só

frissen őrölt bors

1 marék pekándió megpirítva

2 – 3 szem zsenge hónapos retek

fél citrom leve és reszelt héja (ha a citrom kezeletlen)

Egy nagy fazékban sós vizet forraltam a tésztának. Amikor a víz felforrt, beletettem a tésztát és 8 – 10 perc alatt fog keményre főztem és leszűrtem.

Amíg a víz felforrt, megpucoltam és felszeleteltem a fokhagymát. Felaprítottam a chilit, a bébi spenótot megmostam és salátacentrifugában megszárítottam. Száraz forró serpenyőben pár perc alatt illatosra pirítottam a pekándiót.

Egy serpenyőt közepes lángon felhevítettem, beleöntöttem az olívaolajat, hagytam felforrósodni. Beletettem a fokhagymát, és pár perc alatt világos aranybarnára pároltam, sütöttem. Hozzáadtam a chilit, sóztam és borsoztam. Az olívaolajos, fokhagymás alaphoz adtam a leszűrt spagettit, meglocsoltam a citromlével, rászórtam a reszelt citromhéjat és alaposan összekevertem. Egy kóstolás után még kicsit sóztam és borsoztam. Elzártam a tüzet a serpenyő alatt. Hozzáadtam a friss bébi spenótot, é skb. 1 perc alatt hagyta, kicsit megrogyni a spenótot. Elzártam a serpenyő alatt a tüzet. Az egészet jól összeforgattam.

Tálaláskor a tésztához adtam a cikkekre vágott retket és a nagy darabokra tört pekándiót. Összeforgattam. Érett, kemény cheddart is adhatunk hozzá, de tökéletesen működik nélküle is.

Facebook: Rizsázzunk!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

“Séf tészta” (pasta aglio e olio) Semlegesítő tavaszi rizottó Uborkás tészta Csicseriborsókrémes fokhagymás tészta

Nagyon ritkán sütök piskótát. 1. Nem szeretem. 2. Eddig talán 2x sikerült olyanra sütnöm, amilyennek lennie kell(ene), inkább nem amortizálom önként az önbizalmamat, annyi nincs belőle. Pedig hegyekben áll a kamrapolcon a baracklekvár, tekerhetném kilométerszám a barackos piskótatekercseket. Zoli is nagyon szereti. De nem. Kelt tésztát sem sütöttem sokáig, mert féltem az élesztőtől. Aztán szerelmünk bimbózó hajnalán a volt barátom (a.k.a.: jelenlegi és eleddig egyetlen férjem) megmutatta, hogy nem akkora rakétatudomány. A piskótával ellentétben kelt tészta vonalon komoly sikereim vannak azóta is.

Tegnap szalma voltam. 2 adag mosás is lement, 2x ki is teregettem, és minden, a korábban a szárítóról leszedett ruhát is elpakoltam. Nem volt kevés, néha megmagyarázhatatlanul felgyűlnek, és nem mennek be a szekrénybe maguktól. Az ablakpucoláson után a ruhákat összehajtani és elpakolni utálom a legjobban. Ja, a mosogatógépből kipakolást sem szeretem. És ha már itt tartok, a portörlés meg egyenesen kínzás, szerintem a spanyol inkvizíció találta ki és valamiért fenn maradt, hogy keserítse az életemet.

Ehhez a mandulás tortához a hozzávalókat meg gondosan kimértem, mindet egy nagy keverőtálba, jól összekevertem elektromos kézi habverővel, és büszke voltam magamra, milyen szép sima lett a nyers tészta. Aztán belenéztem a receptbe és láttam, hogy a száraz és a nedves hozzávalókat külön tálban kellett volna kikeverni és utána elegyíteni. Egy pillanatra elkapott a pánik, abban mostanában egyébként is erős vagyok. Amikor lehiggadtam, úgy döntöttem, így is jó lesz. És jó is lett. A leírásban lent úgy szerepel majd, ahogyan az eredeti recept is utasít. És még valami: az eredeti recept két formával dolgozik, nekem viszont nincs két egyforma méretű tortaformám, ezért egyben sütöttem meg a tésztát és utána félbevágtam.

Ez a tészta piskóta jellegű, és így már tetszik a dolog.

Hozzávalók (kb. 15 centis formához):

a tésztához:

5 ek. puha sótlan vaj

1/4 tk. szódabikarbóna

1/2 tk. só

3/4 tk. sütőpor

1.5 bögre fehér tönkölybúza liszt

1 egész tojás

3/4 csésze nádcukor

1 vanília rúd kikapart magjai

1 csésze tejföl

1/2 tábla 60%-os étcsokoládé

1 nagy marék aszalt meggy

fél citrom leve

60 g darált mandula

a krémsajtos réteghez:

50 dkg mascarpone

kb. 1 dl tejszín

1 nagy citrom leve

1 vanília rúd kikapart magjai

méz ízlés szerint

csipet só

a tetejére: pirított mandula (elhagyható)

A vajat megolvasztottam és hagytam szobahőmérsékletre hűlni. A mascarponét a többi hozzávalóval alaposan kikevertem és hűtőbe tettem pihenni. Amíg a torta elkészült, szépen visszaszilárdult. Késes robotgépben finomra daráltam a mandulát. Felaprítottam a csokoládét és az aszalt meggyet.

A sütőt előmelegítettem 170 fokra légkeverésen. A kapcsos tortaformát kivajaztam és kiliszteztem.

Összeállítottam a tésztát. Egy nagy keverőtálba szitáltam a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót. Hozzáadtam a darált mandulát is. Egy másik nagy tálban fehéredésig habosra kevertem a cukrot a tojással. Hozzáadtam a vaníliát, a tejfölt és a citromlevet is, és alaposan eldolgoztam a masszát. Ezután a lisztes keveréket több részletben a cukros tojásos masszához adtam, mindig csomómentesre keverve. Beleöntöttem az olvasztott vajat és azzal is alaposan elkevertem. Kézi habverővel dolgoztam. A masszát a tortaformába öntöttem és tűpróbáig sütöttem. Bő 50 perc volt, de ez sütőtől is függ. Úgy 40 perc környékén érdemes megejteni az első tűpróbát.

A tortát hagytam kihűlni, majd középen vízszintesen kettévágtam. Az alsó réteget bőven megkentem a krémmel, visszatettem rá a tetejét és kívül is bevontam a krémmel. Pirított mandulával díszítettem.

Facebook: Rizsázzunk!

Forrás: Alex’s Day Off

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

Mandulás olajos piskóta fóbiásoknak Poharas lúdláb torta Nyári torta 3 év és még egy torta

Idén most először főztem medvehagymával. Bamba voltam, valahogy nem állt rá az agyam a szezonra. Bár őrületes, mindent felülíró elborulásom nekem nincs, azért szeretem. És ha már itt tartunk, gnocchit is most csináltam először ebben az évben. És mivel a szavakat sem találom ma, nem is írok többet.

A recept, íme.

Hozzávalók (2-3 főre):

kb. 0,5 kg lisztesebb fajtájú krumpli

kb. 18 dkg liszt (lehet kevesebb és több is)

2 tojássárgája

só, frissen őrölt bors

hozzá:

a nagy csokor friss medvehagyma

kevés házi kolbász felkarikázva vagy durvára vágott pirított dió

2 gerezd fokhagyma

1 púpozott ek. vaj

frissen reszelt szerecsendió

érett cheddar sajt

A kolbászt forró serpenyőben ropogósra sütöttem és egy papírtörlőre szedtem. A serpenyőből a kisült kolbászzsír nagyját kiöntöttem, keveset hagytam benne.

A gnocchihoz a krumplikat megmostam és héjában megfőztem. Leöntöttem róla a vizet, hagytam hűlni, majd amikor már meg tudtam fogni, lehúztam a héjukat. Krumplinyomóval áttörtem, és amikor már nem volt forró, de nem is hűlt ki, hozzáadtam a liszt 2/3-át, a tojássárgákat, sóztam, borsoztam, és elkezdtem összegyúrni. A maradék lisztet is rászórtam és gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Ha szükséges, adható még hozzá liszt, a lényeg, hogy rugalmas, se nem túl lágy, sem nem túl sűrű tésztát kapjunk a végén.

Egy nagyobb lábasban vizet forraltam, sóval. Amíg a víz melegedett, megformáztam a gnocchikat. Kisebb darabot téptem a tésztából, lisztezett felületen kb. 2 centi vastag hengert nyújtottam belőle, majd éles késsel 2 centis darabokra vágtam. Egy villával bordáztam a nudlik egyik oldalát. Forrásban lévő vízbe dobtam, és miután a gnocchik feljöttek a víz tetejére, még 1 percig főztem őket.

A kolbászzsíros serpenyőt felforrósítottam és pár perc alatt megpirítottam benne a kifőtt gnocchikat. Hozzáadtam a vajat és a fokhagymát, így is pirítottam egy kicsit. Szerecsendiót reszeltem rá, alaposan összekevertem és elzártam a tüzet a serpenyő alatt. Rádobtam a medvehagymát és a maradék hővel megfonnyasztottam.

A sült kolbászt egy nagy késsel felaprítottam és tálaláskor a gnocchik tetejére szórtam, kevés érett reszelt cheddarral együtt.

Sült kolbász helyett durvára aprított pirított diót is adhatunk hozzá.

Facebook: Rizsázzunk!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

Medvehagymás zöldborsókrémleves Medvehagymás puliszka Citromos medvehagymás karalábéfőzelék mustáros köles “fasírttal” Medvehagymás pogácsa

Több, mint 10 évig multinál dolgoztam, jó sok emberrel, jó sok ember között. Sokan sokfélék vagyunk, sokan sokfélét össze tudunk hordani. Én abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy a csapat, amiben dolgoztam, valahogy kevésbé érzete létszükségletnek a pletykálkodást. Hozzám egyébként is csak addigra jutott el,  mire elhalt. Ezért nem értettem szinte soha egy szót sem belőle. Bamba, mi? 😉 Szóval, valahogy fáziskéséssel érnek el hozzám a dolgok. Általában. Zene, könyv, film, gasztro trendek (ha egyáltalán…), stb. A Séf című filmet is csak idén néztem meg, valamikor február elején. Igaz, azóta többször is.

A tészta, amit Scarlett Johansonnak csinál John Favreau, a pasta aglio e olio, vagyis egy olívaolajos, fokhagymás spagetti friss petrezselyemmel. Na, ilyet főztem ma, mert tegnap épp megint megnéztem a filmet. Egy picit másképp készítettem, mert friss chilit tettem bele és füstölt piros paprikával is megszórtam. A parmezán meg kimaradt, mert nem volt itthon. De ettől nem lett rosszabb.

Elkészítés: kb. 15 perc

Hozzávalók (2 – 3 főre):

kb. 25 dkg durum spagetti (kb. fél zacskónyi)

bő fél csészényi olívaolaj

8 nagy gerezd fokhagyma

1 tk. aprított friss piros chili (vagy szárított)

3 csokor friss petrezselyemzöld

só

frissen őrölt bors

1 zöld citrom

Egy nagy fazékban sós vizet forraltam a tésztának. Amikor a víz felforrt, beletettem a tésztát és 8 – 10 perc alatt fog keményre főztem és leszűrtem.

Amíg a víz felforrt, megpucoltam és felszeleteltem a fokhagymát. Felaprítottam a chilit és a petrezselyemzöldet.

Egy serpenyőt közepes lángon felhevítettem, beleöntöttem az olívaolajat, hagytam felforrósodni. Beletettem a fokhagymát, és pár perc alatt világos aranybarnára pároltam, sütöttem. Hozzáadtam a chilit, sóztam és borsoztam, megszórtam 2 – 3 csipet füstölt piros paprikával. Az olívaolajos, fokhagymás alaphoz adtam a leszűrt spagettit és alaposan összekevertem. Elzártam a tüzet a serpenyő alatt. Megszórtam a felaprított friss petrezselyemmel és egy kóstolás után még sóztam és borsoztam.

Tálaláskor mindenki meglocsolta magának a zöld citrom levével.

Facebook: Rizsázzunk!

A filmben látható pasta aglio e olio receptje itt.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

Tavaszi tészta Sajtos karfiolos rakott tészta Cukkinis tészta pirított dióval. Borinak szeretettel. 🙂 Csicseriborsókrémes fokhagymás tészta