…a védésed utáni buliba én viszem a sütit, valamilyen nagyon csokisat. – így én, nagyvonalúan, még február elején a húgomnak. Aztán persze épp a buli előtti napon sikerült lerobbannom, nem voltam ott: …oké, és bocs, hogy nem megyek, de a szülinapodra csinálok neked valami durván csokisat, mondjuk egy csokitortát. Február végén volt a szülinap. Pár napja végül, még a hét elején, megbeszéltük, hogy szombaton átjön hozzánk, én pedig megcsinálom azt a tortát.
Szombat reggel. Annak a szombatnak a reggele (azaz tegnap), aminek a délutánjára áthívtam a tesómat. A legnagyobb nyugalommal elmentem iskolába. Indulás előtt még a délutánt is leszerveztük Zolival és Rozival: suli után együtt elmegyünk valamilyen barkácsboltba valamilyen szerszámokat venni, utána meg benézünk a sógoromhoz fagyizni. Én balra el. Szorgosan jegyzeteltem a suliban, mégis csak vizsgára bocsátó modulzáróra (aka zh) készülünk. A tanárnő is bekeményített, meg befenyített, meg szigorút játszott. Tovább tartott a suli, mint eredetileg terveztük. Éhes voltam és tele volt a tipegőm a savfokkal és a zsírtartalommal. A bemagolandó kérdések száma meg valahogy több lett a nap végére, az ígért 150-nél éppen tízzel több…
…kicsivel később, szombat délután, már otthon a kanapén. Legyalult aggyal fetrengtem, mikrobák, enzimek meg a hülye zsírok nyomasztottak. Abba a pillanatban, hogy Zoli szólt, indulhatunk, beugrott, hogy délután 5 körül jön a húgom, hogy végre megkapja a szülinapi tortáját. Azt a tortát, amit 1 hónapja ígérgetek neki… 15.33-kor vágott belém a felismerés, és hirtelen pánikomban majdnem felhívtam, hogy ő, izé, szóval, ő, mi lenne, ha, izé, inkább fagyizni jönne velünk? 😉
Zoli és Rozi elmentek a praktikus barkácsboltba (mint utólag kiderült, oda), én meg eszemet vesztve elkezdtem összerakni a tortát. Aztán rájöttem, hogy nincs itthon sós mogyoró. Amióta letekeredtem róla és helyette áttekeredtem a sült hagymára és az étcsokira, nincs itthon sós mogyi. Mondjuk a sült hagyma is sós és ropogós, értelmezhettem volna nagyvonalúan is a receptet. Akár. De nem, helyette cipő fel, dzseki fel, telefon zsebre, ajtó becsap, homlok csattan: a kulcsom! BENT MARADT A PULTON! Na mindegy, most már lemegyek a boltba, nem ücsöröghetek a lábtörlőn. Felhívtam a férjet, hogy kicsit gyorsabban érjenek már haza és sebesebben vásároljanak és nézelődjenek a barkácsboltban, mint tervezte, mert helyzet van. Rozi akkurátusan megnéz, megfog mindent, amit elér és még kis kalapácsot is akart, szóval időben inkább erősen felültervezett az apja. De mivel épp indulóban voltak attól a barkácsbolttól, ami nemrég kivonult az országból, úton a másik felé, amelyik még itt van, hazakanyarodtak egy kulccsal. Így nem kellett Rozit hajtani, megnézhetett mindent, amit akart, bár kalapácsot nem kapott, de kifesthető húsvéti gipsztojást igen. Én meg visszajutottam a konyhába, és elkészült a torta, mielőtt a húgom megérkezett (késett, szerencsére).
Elkészítés: kb. 1 óra
Hűtési idő: min. 1 óra
Hozzávalók (kb. 15 centis formához):
a kekszes alaphoz:
13 dkg zabkeksz darálva
8 – 10 dkg vaj olvasztva (attól függően, mennyit vesz fel a keksz)
60 gr darált mandula
a karamellhez:
13 dkg nádcukor
5 dkg vaj
1 dl tejszín
1 nagy marék (kb. 5 dkg) sós mogyoró durvára aprítva
1 nagy csipet só
az étcsokoládékrémhez (ganache):
20 dkg étcsokoládé (min. 55%-os)
3 dkg vaj
1,5 dl tejszín
néhány nagy csipet frissen reszelt szerecsendió
a sós grillázshoz:
10 dkg nádcukor
1 nagy marék durvára vágott sós mogyoró
a tetejére: sópehely (elhagyható)
Először összeállítottam a torta alapját. A kekszet késes aprítóban összeaprítottam, majd elkevertem a darált mandulával és az olvasztott vajjal. Egyenletesen elterítettem a kapcsos tortaforma aljában és úgy nyomkodtam bele, hogy legyen egy kis pereme (kb. 1,5 – 2 cm). Hűtőbe tettem megszilárdulni.
Elkészítettem a karamellt. A cukrot alacsony hőmérsékleten melegíteni kezdtem. Nem rázogattam, nem kevergettem, csak hagytam világos borostyán barnára karamellizálódni. Hozzáadtam a tejszínt és a vajat. Addig melegítettem tovább kevergetés mellett, amíg egynemű lett. Ekkor beleszórtam a mogyorót és a már kihűlt tortaalapra kentem. Hagytam kihűlni, amíg összeállítottam a ganache-t.
A krémhez (ganache) az étcsokoládét apróbb kockákra törtem és a vajjal együtt egy keverőtálba tettem. Egy kisebb lábasba bő 2 ujjnyi vizet öntöttem, a lábasra ültettem a keverőtálat és lassan melegítve, hogy a víz épp csak gyöngyözzön a tál alatt, összeolvasztottam a csokitat. Amikor a csoki és a vaj teljesen felolvadt, levettem a gőzről, reszeltem bele szerecsendiót (kb. fél mk.), végül hozzákevertem a tejszínt. Kézi habverővel simára, fényesre kevertem. Ezt is a tortára kentem és visszatettem a hűtőbe dermedni.
Megcsináltam a grillázst, a torta tetejére. A sütő tepsijét kibéleltem sütőpapírral. A cukrot alacsony lángon melegíteni kezdtem egy alacsonyabb falú serpenyőben, és borostyán színűre karamellizáltam. Ezután hozzáadtam a durvára vágott mogyorót, a sütőpapírral öntöttem és elterítettem. Amikor kihűlt, összetörtem (én egy koktélos zúzófával, de a sodrófa is tuti). Felvágás, tálalás előtt a torta tetejére szórtam belőle.
Eredetileg linzertésztával terveztem ezt a tortát, még amikor valamikor télen az egyik Good Food magazinban láttam James Martin karamellás csokiganache receptjét. A hárdkór csoki, a karamell és ehhez valami sós megvolt a fejemben, de a fenti körülmények beállása után módosítanom kellett (a Nők Lapja Konyha Desszert magazin kihúzott a …..ból a kekszes alap és a grillázs ötletével).
Facebook: Rizsázzunk!
(Ej, de siralmas állapotban van a háttérben az a petrezselyemzöld…)
Oldal ajánlása emailben
X
Szerintetek